Mártíroknak vagy vértanúknak eredetileg azokat az embereket hívjuk, akiket hitükért üldöztek, kínoztak, majd megöltek. A vértanúk kapcsán többnyire az ókori korai keresztény időkben kivégzett keresztények vagy a középkor más hitű eretnekei jutnak eszünkbe. Ezekben az emberekben az volt a közös, hogy legtöbbjük szörnyű, erőszakos, méltatlan halált halt. Sok katolikus vértanút később boldoggá avattak, illetve szentté avatásukat követően ma már szentekként tisztelünk. Talán kevésbé ismert, hogy a XX. században is sok vértanú élt.
Az itt ajánlott, 2001-ben harmadik kiadásként kiadott kétkötetes műbe a XX. század során magukat hitükért feláldozó, kifejezetten német keresztények kerültek. A mű elkészítéséhez II. János Pál pápa Tertio millennio adveniente apostoli levele szolgált ösztönzésképp. Ebben a Szentatya az azokra való emlékezésre hívta fel a figyelmet, akik a XX. század során a nemzeti szocializmus, kommunizmus és faji háborúk során mártírhalált szenvedtek el. Már a mű terjedelméből is kiderül, hogy milyen véres volt ez a század: A két kötetben több mint 700 vértanúról olvashatunk.
