Johann Eimann Der Deutsche Kolonist (A német telepes) című könyve egy az Újszivác és környékéről íródott pótolhatatlan korabeli tudósítás a németek betelepítéséről. Egyike az utókorra maradt eredeti forrásoknak melyek egyben a legértékesebb kordokumentumok közé sorolhatók. A Donaudeutsche Landsmannschaft e. V. által Speyerben 2013-ban kiadott 5. kiadás azonban nem csak az eredeti, 1822-ben fraktúrírással nyomtatott művet tartalmazza*.
A második világháborút követően a legtöbb magyarországi német családra különösen nehéz sors várt. Sokakat érintett a menekülés, az elűzetés, a hadifogság, a jogfosztottság, a vagyonelkobzás, a honvágy és a magyarországi vagy a külföldön való újrakezdés nehézségei. Számos családnak az új hazát jelentő Németországban, gyakran több családtagtól elszakítva kellett új életet kezdeni. A Véméndről származó Trabert családot is hasonló sorscsapások érték, melyről Josef Trabert számol be ebben a könyvben.
Az 1947-ben még fiatal Duna-menti sváb származású kislány, az akkori Jugoszláviából édesanyjával és testvéreivel egy szenvedésekkel teli szökést követően Németországban megtalálta az édesapját és a nagymamáját, majd a család új életbe kezdett.
Ezt a receptgyűjteményt 2016-ban adta ki az újpetrei Német Nemzetiségi Hagyományőrző Egyesület. Gyűjtőmunkájuknak köszönhetően a településre jellemző magyarországi németek által készített helyi ételek először kerültek nyomtatott módon megörökítésre.
A téma feldolgozóját, Kéri Henriket olyan szakemberek, mint Schuth János, a Neue Zeitung főszerkesztője, Kárpáti Mária, a Szekszárdi Megyei Levéltár akkori levéltárosa, Dr. Tilkovszky Lóránt professzor, sőt még a saját felesége is arra ösztönözte, hogy állítsa össze dolgozatainak gyűjteményét könyv formájában, amit végül Budapesten, a Neue Zeitung Alapítvány által 2002-ben ki is adtak.
Continue reading „Heinrich Kéri: Franken und Schwaben in Ungarn”
A könyv borítója igen sokatmondóan egy írógépet ábrázol, befűzött géppapírral. Már ez a két dolog is jól sejteti az olvasóval, hogy miről szólhat Dr. Gajdos-Frank Katalin könyve: megfigyelésekről és jelentésekről.
Lieselotte Schifferben az 50 évvel ezelőtti emlékek és élmények olyan élénken élnek, mintha csak tegnap történtek volna. 1944-ben 13 éves kislányként családjával együtt Duna-menti sváb származásuk miatt el kellett menekülnie akkori hazájából, Weprowatzból (ma Szerbiához tartozik). A Donaukiesel című, rövid személyes történeteket tartalmazó kötet az írónő második könyve.
Dr. Franz Riedl neve a budaörsi németek körében bizonyára ismert lehet, azonban valószínűleg csak kevesen tudják, hogy nemcsak fontos tudományos-kulturális tevékenységet folytatott – már Bleyer Jakab idejében is -, hanem Franz Adelsberg álnéven beszámolókat, rövid történeteket és elbeszéléseket, sőt még verseket is írt a elűzetés után.
Manzné dr. Jäger Mónika, a bajai Eötvös József Főiskola Nemzetiségi és Idegen Nyelvi Intézetének főiskolai tanára ebben a kötetben a kora gyermekkori német nyelvelsajátítás elősegítésével foglalkozik. A téma iránt nagy az érdeklődés, ez azt is bizonyítja, hogy az itt bemutatott könyv már a harmadik, bővített kiadás.
A Stiftung Berliner Mauer által kiadott szakkönyv olvasásával széleskörű képet kaphatunk a második világháború utáni Németország menekülttáborainak körülményeiről. Ezek az eredetileg csak átmeneti időre tervezett, ideiglenes szállások az akkori Nyugat- illetve Kelet-Németországban milliónyi német – köztük több tízezer magyarországi német – első otthonát jelentették az új hazában. Ez az időszak gyakran több évet ölelt fel és a teljesen más kulturális és társadalmi miliőbe való beilleszkedést szolgálta.