Magyarország 76 évvel ezelőtt – 1945 áprilisában – szabadult fel teljes mértékben a náci német megszállás alól. Hivatalosan ezt úgy hangoztatták, hogy a háború magyar földön április 4-én ért véget. A kommunista diktatúra évtizedei alatt a felszabadulást a politikai propaganda eszközeivel tisztán pozitív kicsengésű eseményként, annak árnyoldalait eltitkolva próbálták értelmezni. A szovjet katonák rémtetteit, a civil lakosság szenvedését, így a magyarországi németek szovjetunióbeli kényszermunkára való elhurcolását is igyekeztek teljes mértékben eltitkolni.
Amennyiben a magyarországi németek múltjával kapcsolatban szeretnénk ismereteinket bővíteni, legtöbbször történelmi szakkönyvek segítségével tesszük azt. Ezek adatokkal, tényekkel, forrásokkal tárják elénk az összefüggéseket, összefoglaló áttekintést nyújtva a történtekről. Az egyes emberekkel és családokkal történteket pedig inkább a dokumentált egyéni sorsok alapján ismerhetjük meg. A történtek ezeken keresztül személyes perspektívából íródott szubjektív, gyakran nagyon valóságközeli igazságként tárulnak fel előttünk.
A magyarországi németek 1956-os forradalom őszi harcaiban való szerepéről szinte egyáltalán nem tudunk semmit. Szerencsére vannak már olyan hiánypótló művek is, mint a szabadságharc egyik mártírjáról, Herhoff Györgyről szóló dokumentumfilm, amelyet a Zentrum-Programme im HdU rendezvénysorozat keretében is bemutattak 2016-ban. A malenkij robotra való elhurcolások, a vagyonelkobzások, jogfosztások és elűzetések több százezer magyarországi németet érintettek, melyeknek következtében a népcsoport tagjainak túlnyomó része az 1950-es évekre megfélemlítésben és elnyomásban élt. A forradalom kitöréséig csupán hat év telt el, miután 1950-ben a 84/1950. M.T.sz. minisztertanácsi rendelet alapján a Magyarországon bujkáló elűzöttek visszaszökött sorstársaikkal együtt visszakaphatták magyar állampolgárságukat. Tiszalök és Kazincbarcika, a magyarországi kényszermunkatáborok borzalmas realitása sem egy halványuló, rossz emlékként élt még a fejekben, hiszen igen közel volt még az addig eltelt időt tekintve. Mindezek tükrében a magyarországi németek forradalomban való aktív részvétele több volt mint rendkívüli.
A Magyarországi Németek Könyvtára egy nyilvános szakkönyvtár, így az olvasók mindig jó helyen járnak, ha a magyarországi németekkel vagy a Duna-menti svábokkal kapcsolatosan a legkülönfélébb területeken belül keresnek szakkönyvet. A szépirodalmi állomány, ezen belül a regényállomány is viszonylag terjedelmes, ugyanakkor a gyarapodásában lassabb tempó figyelhető meg. Így mindig külön örömet okoz, ha a műfajhoz tartozó példánnyal gazdagodik a könyvtár. Még nagyobb az öröm, ha magyarországi német témát feldolgozó műről van szó, ugyanis ezek aránya a romániai német, illetve a korábbi Jugoszlávia területén található Bánátból és Bácskából származó szerzők műveihez képest jóval kisebb. Szerencsére az utóbbi időben olyan amatőr szerzők is megjelentették műveiket, akik őseik történetét dolgozzák fel.
Amennyiben szeretnénk a magyarországi németek betelepítésével, illetve az ezzel a korszakkal kapcsolatos ismereteinket bővíteni, úgy azt a különféle történelmi szakkönyvnek, monográfiának, tanulmánygyűjteménynek vagy konferenciakötetnek köszönhetően könnyen meg is tehetjük. Ha csak a Magyarországi Németek Könyvtárának állományát vesszük kiindulópontként, akkor megállapíthatjuk, hogy egy kutatás során a „betelepítés évszázadát” illetően valóban nem támadhat hiányérzetünk. Ugyanez érvényes a 20. századi eseményeket feldolgozó – akár irodalmi – művekre is, melyek olyan témákat érintenek, mint a malenkij robot, vagyonelkobzás, elűzetés, jogfosztás vagy a magyarországi németek második világháború utáni élete. Kissé különös – legalábbis a magyarországi német regényeket illetően -, hogy a betelepítés témája kevesebb szerző fantáziáját sarkallta írásra. Ezért is nagy öröm, amikor egy hagyatékból egy olyan ritkaság kerül elő, mint Karl Reil 1991-ben magánkiadásban megjelentetett könyve, mely gazdagítja a „betelepítési regények” sorát a könyvtár állományában.
Egy jugoszláviai lágert túlélt
magyar-német asszony története
A könyv borítója
Az élet többször olyan helyzeteket produkál, melyek gyakran szerencsés véletlennek tűnnek. Ha azonban a jelen történéseit nyitott szemmel követjük, azok gyakran már nem is tűnnek annyira véletlenszerűeknek. Ehhez hasonló volt a Magyarországi Németek Könyvtára számára ennek a könyvnek a beszerzése is. A könyvtárosnak a reggeli munkába menet során egy budapesti buszmegállóban feltűnt, hogy egy hölgy egy a Magyarországi Németek Házában bemutatott könyvet olvas, mely a Bezdánból származó Mayer Antal élettörténetéről szólt. Beszédbe elegyedve a hölggyel kiderült, hogy ő szintén Bezdánból származik, illetve egy szintén a könyvtár gyűjtőkörébe tartozó könyvet is írt. Így került pár héttel a beszélgetést követően egyenesen a szerző által a kötet tiszteletpéldányként a könyvtár állományába.
Január 19-ét egy 2012. évi parlamenti döntés alapján a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjává nyilvánították. 1946-ban éppen ezen a napon indították az első szerelvényt az elüldözöttekkel Németországba. A rendszerváltozást követően számos diplomamunkát és több tanulmányt írtak a témában, melyeket jórészt történészek publikáltak. Habár a szépirodalom berkein belül is sok minden feldolgozásra került, viszonylag kevés olyan regény jelent meg, melyek fő témaként a magyarországi németek sorsát vagy elűzetését veszik alapul.
A Duna-menti svábok a titói Jugoszlávia születése idején zajlott szenvedéstörténetének kutatásánál megkerülhetetlen téma a gádori haláltábor tragikus története, ahol a népcsoport tagjaiból több ezren vesztették életüket. A túlélők közül sajnos nagyon sokan vitték magukkal később a sírba borzalmas emlékeiket. A témában szerencsére viszonylag sok írás született köszönhetően több történésznek, kortársnak és a tematikát feldolgozó szerzőnek. Albert M. Maurer könyve is ide sorolható, mely kapcsán túlzás nélkül kijelenthető, hogy munkájával méltó emléket állított a valaha a Bánátot és Bácskát felvirágoztató Duna-menti sváboknak.
Hartmann Miklós első, A széna illata című könyvét 2017-es megjelenését követően országszerte különböző fórumokon mutatták be. A regényt, mely 1952-ben, a szerző születésével ér véget, nagyon jól fogadta a közönség. Hartmann Miklóst az olvasói visszajelzések folytatás megírására ösztönözték, így meg is született második műve Örömóda címmel.
Az élet során előforduló krízisek gyakran nagy fordulópontot jelentenek és változásokhoz vezetnek. Ha szerencsénk van, akkor ezeknek pozitív lesz a kimentele. A regény főhősének szintén több krízist kell leküzdenie. Ő Werner Zillich, az NSZK-ban élő romániai német kései kivándorló.
