Amennyiben szeretnénk a magyarországi németek betelepítésével, illetve az ezzel a korszakkal kapcsolatos ismereteinket bővíteni, úgy azt a különféle történelmi szakkönyvnek, monográfiának, tanulmánygyűjteménynek vagy konferenciakötetnek köszönhetően könnyen meg is tehetjük. Ha csak a Magyarországi Németek Könyvtárának állományát vesszük kiindulópontként, akkor megállapíthatjuk, hogy egy kutatás során a „betelepítés évszázadát” illetően valóban nem támadhat hiányérzetünk. Ugyanez érvényes a 20. századi eseményeket feldolgozó – akár irodalmi – művekre is, melyek olyan témákat érintenek, mint a malenkij robot, vagyonelkobzás, elűzetés, jogfosztás vagy a magyarországi németek második világháború utáni élete. Kissé különös – legalábbis a magyarországi német regényeket illetően -, hogy a betelepítés témája kevesebb szerző fantáziáját sarkallta írásra. Ezért is nagy öröm, amikor egy hagyatékból egy olyan ritkaság kerül elő, mint Karl Reil 1991-ben magánkiadásban megjelentetett könyve, mely gazdagítja a „betelepítési regények” sorát a könyvtár állományában.
A szerző a történetet egy idillikus jelenettel indítja. A főszereplő, a 80 éves Caspar Rogner, a szőlőhegyen, présháza előtt egy diófa alatt ülve ízlelgeti vörösborát, miközben a völgyben fekvő magyarországi német faluról, Máriakéméndről elmélkedik. A történet helyszínei, szereplői és cselekménye a valóságon alapulnak. Így azon a napon, 1773. augusztus 13-án valóban volt Máriakéménden egy hatalmas vihar. A felhőszakadás következtében akkora vízmennyiség zúdult le, hogy az áradás még a termőföldet is olyan szinten lesodorta a völgyekbe, hogy azt még évekbe telt visszahordani. Az öreg Caspar megpróbál segíteni a fiataloknak a vihar elől összegyűjteni a szénát, azonban az áradás úgy magával ragadja, hogy végül egy fán „köt ki”. Az éjszakát kénytelen itt átvészelni, így van ideje visszaemlékezni „telepes életére”, hiszen 1723-ban, mint az első nagyobb telepescsoport vezetője érkezett vissza a faluba, ahol egykoron a kisgyermekkorát is töltötte. A regény 90 évnyi történelmet foglal magába, hiszen Buda visszafoglalásáról is szó van benne. Caspar édesapjára is visszaemlékezik, így a harcokról részletes leírást kapunk. Az édesapa az egyesült, többségében németekből álló keresztény seregek tagjaként részt vett azokban a csatákban, melyek végül az országot a török iga alól felszabadították. Az egykori katona később Máriakéménden alapított családot. Itt a legszegényebb körülmények közt, szenvedésekkel teli élet várta. Casparnak kisgyermekként azt is látnia kellett, ahogy a kuruc háborúk során egy rablóbanda lemészárolja a szüleit. Árvaként Bécsbe kerül, majd további kalandos eseményeket követően már mint tanult és tapasztalt ember jut vissza rokonaihoz német földre, ahol végül megismerkedik feleségével is. A fuldai hercegapát megbízza, hogy vezessen el egy telepescsoportot Máriakéméndre, ahol német telepesként ő maga is új életet kezd. A magukkal vitt kezdőtőke, szerszámok, haszonállatok és vetőmag, valamint a német viszonyokhoz képest nagy telkek ellenére kezdetben borzasztóan kemény az életük. Sok bozótost kell kiirtani, sokat kell építeni, betegségek és éhínség szedi az áldozatait. 50 év elteltével, amikor Caspar a fa tetején a segítséget várja, Máriakéménd a telepesek szorgalmának és kitartásának köszönhetően már egy virágzó település.
A regényt mindazoknak ajánljuk, akik Máriakéméndnek, ennek a magyarországi német falunak a telepítéstörténetét szeretnék egy valósághű, helytörténeti monográfiához hasonlítható elbeszélés alapján megismerni.
Karl Reil: Stifuldter
Bad Dürrheim-Biesingen : magánkiadás, 1991.
212. o., ill.
Nyelv: német
Az ajánlóinkban szereplő könyvek (amennyiben nincs más feltüntetve kizárólag kikölcsönzés céljából) megtalálhatók a Magyarországi Németek Könyvtára gyűjteményében.
További információ: info@bibliothek.hu