Könyvajánló – Oldal 11 – Magyarországi Németek Könyvtára

Reinhard Johler (Hg.): Hatzfeld. Ordnungen im Wandel

A török uralmat követően a XVIII. században a Magyar Királyság területére érkező német telepeseket és utódaikat Duna-menti sváboknak nevezzük. Természetesen ehhez a népcsoporthoz sorolhatjuk a trianoni békeszerződést követően a csonka országban rekedt magyarországi németeket is. Szinte közvetlenül a békeszerződést követően svábok százezrei találhatták magukat a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (később Jugoszlávia), illetve Románia területén, őket később bánsági és bácskai németeknek is nevezték. Helyzetüket és történelmüket illető eltéréseiktől eltekintve a különféle Duna-menti sváb települési közösségek közös német gyökereiknek köszönhetően sok hasonlóságot tudnak felmutatni.

Continue reading „Reinhard Johler (Hg.): Hatzfeld. Ordnungen im Wandel”

Reinhard Bohse: Von einem, der auszog in eine nicht vergangene Zeit

A második világháborút követő szovjet hadsereg általi felszabadítással, illetve megszállással nemcsak a Magyarországon maradt magyarországi németek, hanem a Németországba elűzöttek számára is egy új, nehéz élet vette kezdetét. Németország nyugati szövetségesek által ellenőrzött területeiből az NSZK, a szovjet megszállási övezetből pedig az NDK alakult meg. Az NSZK területén élő elűzöttek a különféle szervezeteknek, egyesületeknek, valamint az úgynevezett Landsmanschaft-oknak köszönhetően ápolhatták hagyományaikat és megélhették identitásukat is. Ezzel szemben az NDK-ban a magyarországi német múltról és az elűzetésről való beszéd, az állam vagy a kommunista rezsim kritizálása tabunak számított. Az NDK-ban zajló életről cenzúramentesen (néhány állampolgárságától megfosztott disszidenst – mint például Wolf Biermannt – leszámítva) gyakorlatilag a rendszerváltozásig és az újraegyesítésig szinte sosem lehetett nyíltan beszélni és akkor is csak igen ritkán, inkább titokban.

Continue reading „Reinhard Bohse: Von einem, der auszog in eine nicht vergangene Zeit”

Márta Fata: Rudolf Hartmann – Das Auge des Volkskundlers

Amennyiben valaki behatóbban szeretne foglalkozni a magyarországi németek identitásával, kultúrájával és az „eredetit” keresi, érdemes a csaknem a második világháború végéig készült XX. századi tudományos kutatásokat is részletesebben elemeznie. 1945 előtt a magyarországi német falvak lakóinak életformájában, nyelvi és tárgyi kultúrájában, hagyományaiban és szokásaiban, identitásában évszázadokon keresztül nem sok minden változott bizonyos technikai, politikai és infrastrukturális változásokon kívül. Így a néprajzkutatók és nyelvészek számára a sváb települések valóságos néprajzi kincsesbányának számítottak és számítanak ma is.

Continue reading „Márta Fata: Rudolf Hartmann – Das Auge des Volkskundlers”

Ortsbilder

A németek betelepítését és a XX. század közepén bekövetkezett jól ismert tragédiák közötti időszakot alapul véve egy „átlagos” magyarországi német településen az ott lakók életmódja jórészt semmi sem változott. A svábok szerény, vallásos életet folytattak, annak ritmusát, valamint a mindennapok, hetek és hónapok szigorú időbeosztását a természet és az egyház határozta meg. A városok egykor sok helyütt többséget alkotó német nyelvű lakosságát azonban más behatások érték. Ők ugyanis a falvak lakóihoz képest sokkal jobban ki voltak téve a XIX. századi reformkorban kezdődő magyarosításnak és iparosodásnak. Ezen folyamatokat a legerőteljesebben a XX. századra valódi metropolisszá váló főváros kapcsán figyelhetjük meg. A falusi magyarországi német lakosság csaknem változatlan vidéki paraszti életmódja ellenére – főként a tehetősebb vidéki lakosságra vonatkozólag – lakókörülménye, tárgyi és építési kultúrája jelentősen megváltozott. A jólétnek köszönhetően – a nagyvárosok új polgári építészeti stílusainak hatására – a magyarországi német falvakban is új építkezési formákat és stílusokat találunk.

Continue reading „Ortsbilder”

A múltnak jövője van. Országos magyarországi német tanösvény. Kísérőfüzet

A tanösvény szó kapcsán többnyire olyan a természetben, szakemberek által létrehozott mesterséges látnivalók juthatnak eszünkbe, melyek pedagógiai céllal, bizonyos természeti jelenségekre hívják fel a figyelmünket, illetve egyben bővítik is ismereteinket a bemutatott dolgokkal kapcsolatban. A magyarországi német tanösvények kapcsán szintén az ismeretbővítés pedagógiai céljáról van szó, mindemellett identitáserősítő funkcióval bírnak, illetve egyfajta kultúrtörténeti emlékművekként is szolgálnak.

Continue reading „A múltnak jövője van. Országos magyarországi német tanösvény. Kísérőfüzet”

Történeti, néprajzi tanulmányok a Tolna megyei Kétyről

Szakkönyvet, tanulmány- vagy konferenciakötetet többnyire speciális kutatási, tudományos problémakörben való alaposabb elmélyedés vagy éppen ismeretbővítés céljából vesz az ember a kezébe. Azt is mondhatnánk, hogy egy „átlagos olvasó” szemében sok ilyen típusú könyv unalmasnak hat, sőt – adott témában való alaposabb előismeretek híján – nem is való nekik.

Continue reading „Történeti, néprajzi tanulmányok a Tolna megyei Kétyről”

Krisztina Pats: Stammtisch 1.-2.

Vajon mi az alapvető különbség a magyarországi németek és más nemzetiségek között? Hogyan határozzák meg magukat a népcsoporthoz tartozók, mi alkotja a magyarországi német identitást? Melyek lehetnek a népcsoport legfontosabb identitásképző alkotóelemei? A népviseletet, a népzenét, a népdalokat, a hagyományokat és a hagyományos ételeket bizonyos alkalmakkor ma is felveszik, játsszák, éneklik, ápolják, illetve főzik. Mindezt jól kiegészítik az utóbbi évtizedekben a többségi magyar társadalom által is újra elismert és újra „felfedezett”, oly nagyra tartott sváb erényeink, mint a takarékosság és a szorgalom, melyekre mindannyian oly büszkék lehetünk. Mindezeket az identitásunkat alkotó elemeket sikerült viszonylag jól megőrizni, megmenteni és megélni. Ebből a „magyarországi német tésztából viszont sajnos egyre inkább hiányzik a kovász”, ami alatt a német anyanyelvet, nyelvet kell értenünk.

Continue reading „Krisztina Pats: Stammtisch 1.-2.”

S. Lackovits Emőke: Viseletek, öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton-felvidék falvaiban

Az, hogy a népviselet – ami manapság inkább szimbólumként, mint mindennapos öltözetként értelmezhető – a magyarországi németek számára is az indentitás és a közösségi összetartás egyik legfontosabb alkotóeleme, bebizonyosodott az idei TrachtTag-ra beérkezett rekordszámú felvétel alapján. Ahogyan a helyi dialektusok, úgy az adott helyi népviseletek is az oda érkező német betelepülők származási helyétől függően, illetve a többi nemzetiséghez viszonyított arányának megfelelően alakultak ki. A helyi népviselet a településeken nemcsak a magyar és/vagy más nemzetiségekkel való együttélés, hanem a környező falvak, illetve a múló idő és a divat hatására is folyamatosan változott. Így alakultak ki településenként a különféle, csak az adott helységre és magyarországi német közösségre jellemző egyedi viseletek.

Continue reading „S. Lackovits Emőke: Viseletek, öltözködési kultúra a Bakony és a Balaton-felvidék falvaiban”

Boschok. Unsere Heimat seit 300 Jahren

A Sváb-Törökörszág Baranya, Tolna és Somogy megyék nagyobb részein megosztva található. A Dél-Dunántúl ezen része a trianoni békediktátumot követően Magyarország legnagyobb német nyelvszigeteinek egyikévé vált, illetve ettől fogva az ország a magyarországi németek által legsűrűbben lakott régiójának számított. A második világháború utáni sorscsapások következtében az addig zárt német faluközösségek alapvetően megváltoztak. Az egykori német dialektusok, melyek a korábbi időkben a mindennapok nyelvét jelentették, mára ritka különlegességnek számítanak. A magyarországi németek elűzetését követő évtizedekben szerencsére sok olyan ember akadt, akik felismerve ezeket a veszélyeket elkezdtek az egykori magyarországi német múlt lejegyzésével foglalkozni.

Continue reading „Boschok. Unsere Heimat seit 300 Jahren”

Bráz János: Szél-Rózsa-Bokor. A befogadó ország

„Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő…” – Szent István királyunk fiához, Szent Imre herceghez intézett idegenekkel, vendégszeretettel, befogadással kapcsolatos sokat idézett intelmét az országban évszázadok óta különféle módokon értelmezik. Mai társadalmunkban igen vitatott téma, mennyiben kell befogadónak lennünk más vallású, nyelvű vagy kultúrájú emberekkel szemben. Ugyanakkor a magyar vendégszeretet már a középkortól kezdve legendás hírű volt. Az ország geopolitikai helyzetének köszönhetően és a mindenkori befogadó hozzáállás következtében az ország mindig többnemzetiségű volt, melyek közül a mai Magyarországon – a magyarországi németekkel együtt – tizenhárom különféle nemzetiséget ismernek el hivatalosan. Ezen kívül vallási kisebbségek – mint például a zsidók -, etnikai és vallási csoportok, de különféle régiókban élő, egyedülálló kultúrájú magyar népcsoportok is találhatóak országunkban. Napjaink modern Magyarországa kapcsán tehát semmi esetre sem beszélhetünk homogén nemzetállamról.

Continue reading „Bráz János: Szél-Rózsa-Bokor. A befogadó ország”