A Schriftenreihe des Instituts für Volkskunde der Deutschen des östlichen Europa sorozat „Bilder der Heimat” című szakkönyvével egészült ki a Magyarországi Németek Könyvtára gyűjteménye, melyet Bernadette Gebhardt szerkesztett. A kötet 2022 tavaszán jelent meg a Waxmann kiadó gondozásában és ezentúl a könyvtárunkból is kölcsönözhető. Az itt ajánlott mű Csehország német kisebbségének állít emléket, a hangsúly pedig a képi emlékekre helyeződik.
Kováts Judit harmadik regénye ismét egy kisebbség történelmét dolgozza fel, ezúttal a németekét, a második világháborút követő időszakban. Az írónő hosszas kutatómunka eredményét publikálta a Magvető Kiadónál 2019-ben egy fiktív történet formájában, mely mostantól a Magyarországi Németek Könyvtárának polcain is megtalálható.
1946. január 19-én indult el az első, magyarországi németekkel teli szerelvény Budaörsről, mely egyben a népcsoporthoz tartozók tízezreinek elűzetésének kezdetét is jelentette. Az akkori politikai elit bűnbakként kezelte a magyarországi németeket. A Hitlerrel való katonai és politikai együttműködés tekintetében kollektív módon tették őket felelőssé, büntetve ezzel az egész népcsoportot. A téma tabuktól való mentesítése következtében az eziránt érdeklődő olvasók szerencsére a legkülönfélébb szakkönyvek gazdag választékából meríthetnek tudásanyagot. Így mára a jogfosztások, vagyonelkobzások, malenkij robotra való elhurcolás és az elűzetés szakirodalma is igen terjedelmes. Többek közt Gerhard Seewann A magyarországi németek története című kétkötetes munkájából is sok történelmi összefüggésről, fontos tényről és adatról olvashatunk. Az elűzetésre vonatkozó fejezetéből például megtudhatjuk, hogy Németország akkori, amerikai megszállási övezetébe mintegy 167.000 embert, 1947 augusztusától pedig a szovjet megszállási övezetbe – a magyar kormány külön az áttelepítések folytatását illető kérésére – további, mintegy 50.000 magyarországi németet űztek ki.
2008-ban jelent meg magyar nyelven Tóth Ágnes könyve, amely egy korábban szinte figyelmen kívül hagyott aspektusát vizsgálta meg a kitelepítésnek: azoknak a sorsát, akik visszaszöktek Magyarországra. 2012-ben jelent meg a német fordítás.
A kitelepítés nagy kérdései mára tisztázottak, ha ezek nem is feltétlenül közismertek. A kutatók feladata most elsősorban a lokális szint vizsgálata. Ebből a kötetből dokumentumok és visszaemlékezéseken keresztül ismerhetjük meg, hogyan folyt le a kitelepítés Dunabogdányban.
A Duna Menti Sváb Történeti és Országismereti Intézet (Institut für Donauschwäbische Geschichte und Landeskunde – IDGL) a kelet-közép-európai német történelem egyik legfontosabb kutatóközpontja, kiadványai tartalmilag és kiállításukban egyaránt igényesek. Ebben a kötetben nemrég felfedezett két, világháborúk közötti forrásanyagot tesznek közzé.
A bánáti és sváb-törökországi németség története meglehetősen jól dokumentált, a vajdasági népcsoport sorsa azonban nem annyira. Rudolf Weiss könyve ezért hiánypótló mű.
Csaknem 70 év telt el a kitelepítés óta: a történelemtudomány a 24. órában van, hogy az oral history eszközeivel tárja fel a kérdést. Ez a kötet olyan szemtanúk emlékezéseit tartalmazza, akik gyermekként élték át az eseményeket.
Gonda Gábor a magyarországi német múlt kutatóinak ifjabb generációjához tartozik. A 2011-ben doktorált történész elsősorban a dél- és nyugat-magyarországi németek második világháborút követő történelmével foglalkozik, amely egyúttal frissen megjelent könyvének témája is.
A doktori disszertációk gyakran foglalkoznak fontos témákkal, de ha a szerzők nem tudják kiadatni őket, eredményeik csak a kutatók számára elérhetők. Marchut Rékának sikerült megjelentetnie dolgozatát, aminek a téma iránt érdeklődők csak örülhetnek.