A Magyarországi Németek Könyvtárának állománya – ahogyan az más könyvtárakban is szokásos – különböző témák szerint van felosztva, megkönnyítve ezzel a kutatók vagy az érdeklődők munkáját. Ezek közül a helytörténeti témájú könyvek gyűjteménye több mint 500 példánnyal egyike a legnagyobbaknak. Ezen művek nemcsak minőségükben, terjedelmükben vagy nyelvükben, hanem tartalmi felépítésükben is különbözőek. Így sokuk sorolható a tisztán helytörténeti monográfiákhoz, illetve az ún. Heimatbuch-okhoz is. Több olyan is található köztük, mely egyszerre taglalja az adott településen élő magyarországi németek történelmét, néprajzát, nyelvjárását, irodalmát, gasztronómiáját, illetve általános, jelenlegi helyzetét is.
A svájci Pro Helvetia kulturális alapítvány, amely könyvtárunkat minden évben a kortárs svájci irodalom kiemelkedő alkotásaival ajándékozza meg, idén is értékes küldeménnyel örvendeztetett meg bennünket. Könyvtárunk 2021 januárjában újabb, egy kortárs svájci írók műveinek válogatásából álló 13 kötetet felölelő adományt kapott.
A 2021 januárjában érkezett svájci könyvadomány
Az alapítvány sajnos úgy döntött, hogy 2020 végétől leállítja könyvküldő szolgáltatását. Így könyvtárunk számára is ez a csomag volt az utolsó Svájcból érkező könyves küldeménye.
A több mint 900 példányból álló „Pro Helvetia gyűjteményünkre” igen büszkék vagyunk. Olvasóink ennek köszönhetően a kortárs svájci irodalom egy igen nagy terjedelmű és értékes gyűjteményéből válogathatnak nálunk.
A német telepesek a XVIII. században már a telepítés kezdeteitől arra törekedtek, hogy a magukkal hozott identitást, nyelvet és kultúrát megőrizzék. Nem kevésbé volt fontos számukra, hogy a parlagon heverő magyar földet mentalitásuk, a legendás német takarékosság és szorgalom segítségével, a német nyelvterületről magukkal hozott technikák által, addig soha nem ismert hatékonysággal és olyan gyorsan, ahogy csak lehet termővé tegyék. A telepítés során állítólag a négy „W”-t keresték, tehát a Wasser (víz), a Wald (erdő), a Wiese (mező) és a Weinberg (szőlőhegy) volt számukra a fontos, illetve boldoggá és elégedetté tette őket, ha ez a négy dolog a telepítés helyszínén már adott volt.
Idén immár 75 éve annak, hogy 1946. január 19-én elindult az első magyarországi német elűzötteket szállító szerelvény Budaörsről a megszállt Németországba. A népcsoport kollektív büntetésének következtében ezen napot követően mintegy 167.000 ember került Németország amerikai megszállási övezetébe. Az elűzetések folytatásaként 1947 augusztusától pedig mintegy 50.000 magyarországi német került az akkori szovjet övezetbe. 2012-ben január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjának nyilvánították.
Az egyes magyarországi német települések helyzetét szélesebb történelmi perspektívából tekintve megállapíthatjuk, hogy a 18. századi betelepítésüket követően a többségi társadalommal való együttélésük egészen a második világháború végéig zavartalan volt. A magyarországi németség még az 1920-as és 30-as években Bleyer Jakab vezetésével politikailag egységes fellépésre törekedett. Bleyer halálát követően, a hitleri Németország által befolyásolt Volksbund tevékenysége folytán a népcsoport viszonylagos egységén belül azonban törés keletkezett. A legnagyobb változásokat ugyanakkor a második világháborút követő sorscsapások hozták.
Amennyiben a magyarországi németek múltjával kapcsolatban szeretnénk ismereteinket bővíteni, legtöbbször történelmi szakkönyvek segítségével tesszük azt. Ezek adatokkal, tényekkel, forrásokkal tárják elénk az összefüggéseket, összefoglaló áttekintést nyújtva a történtekről. Az egyes emberekkel és családokkal történteket pedig inkább a dokumentált egyéni sorsok alapján ismerhetjük meg. A történtek ezeken keresztül személyes perspektívából íródott szubjektív, gyakran nagyon valóságközeli igazságként tárulnak fel előttünk.
2020. szeptember 10-én nyílt meg a Magyarországi Németek Házában a Magyarországi Német Írók és Művészek Szövetsége (Verband Ungarndeutscher Autoren und Künstler) által összeállított Kontakte – Kontraste elnevezésű kiállítás a VUdAK és a Magyarországi Német Információs és Kulturális Központ és Könyvtár (Zentrum) közös szervezésében. Hasonlóan a Zentrum rendezvényeinek változatosságához, a Magyarországi Németek Könyvtárának állománya is széles spektrumot ölel fel, törekedve a minél szélesebb olvasóközönség kiszolgálására. Így találhatóak itt például olyan könyvek is, melyek a magyarországi német származású képzőművészeket, illetve azok alkotásait ismertetik meg az olvasókkal. A kiadványok között megtalálhatóak életrajzok, kiállítási katalógusok és művészportrék is. Természetesen a VUdAK kiadványai sem hiányoznak a gyűjteményből.
A németek betelepítésüktől kezdve igen hosszú időn át szinte zavartalanul éltek Magyarországon. A városi lakosság XIX. században bekövetkezett asszimilációját leszámítva a különféle települések magyarországi német közösségeiben nem sok minden változott. Az 1920-as trianoni szerződés ahhoz vezetett, hogy bár a magyarországi németség ötszázezres létszámával az országban maradt más nemzetiségekhez képest a legnépesebb lett, ugyanakkor az asszimiláció által is fenyegetve volt. Bleyer Jakab és követői felismerték, hogy ennek elkerülése érdekében a népcsoportnak nyelvi-politikai autonómiát kell biztosítani, ezért 1924-ben megalapították a Magyarországi Német Népművelődési Egyesületet. Bleyer 1933-ban bekövetkezett halálát követően a magyarországi német nemzetiségi politikában egyfajta űr keletkezett. A második világháború kitörésekor a radikális Basch Antal Ferenc által 1938-ban alapított Volksbund vált a magyarországi németek egyetlen legitim szervezetévé. Bár kezdetekben azt nem kommunikálták világosan, hogy a Volksbund törekvései és céljai teljes mértékben a hitleri Németországnak voltak alávetve, illetve annak kiszolgáltatva. Az SS-sorozások engedélyezésével a magyar kormányzat a magyarországi német férfiakat szolgáltatta ki a birodalmi német hadigépezetnek. A második világháború vége a magyarországi németek számára nem az újjáépítést, a békét vagy az újrakezdést jelentette, hanem a szenvedések kezdetét. Tízezreket hurcoltak malenkij robotra a Szovjetunióba, százezreket fosztottak meg vagyonuktól, jogaiktól, illetve űztek el Németországba.
A második világháború végén több ezer magyarországi német menekült nyugatra a Vörös Hadsereg elől. 1946. január 19-ét követően mintegy 167.000 ember került Németország amerikai megszállási övezetébe és mintegy 50.000 magyarországi német az akkori szovjet övezetbe az elűzetések következtében. Ez utóbbiból az NDK, a brit, francia és amerikai megszállási övezetből pedig az NSZK létrejöttével a magyarországi német népcsoport – a csaknem teljes mértékben elűzött vagy elmenekült más közép-kelet-európai német népcsoportokhoz képest – igen különleges helyzetbe került. Mintegy felük Magyarországon maradt, a többiek pedig a megosztott Németország két államában voltak kénytelenek boldogulni. Szétszakított családtagok, rokonok, ismerősök kerültek így különböző államokba, esetenként azokon belül más-más régiókba. Az elűzetést követő helyzet a legtöbbjüknek különösen nehéz volt, nemcsak az újrakezdés, hanem a más államba kerültekkel vagy a Magyarországon maradottakkal való kapcsolattartás miatt is, ami sokáig csak levélváltás útján történhetett.
