A Magyarországi Németek Könyvtára egy nyilvános szakkönyvtár, így az olvasók mindig jó helyen járnak, ha a magyarországi németekkel vagy a Duna-menti svábokkal kapcsolatosan a legkülönfélébb területeken belül keresnek szakkönyvet. A szépirodalmi állomány, ezen belül a regényállomány is viszonylag terjedelmes, ugyanakkor a gyarapodásában lassabb tempó figyelhető meg. Így mindig külön örömet okoz, ha a műfajhoz tartozó példánnyal gazdagodik a könyvtár. Még nagyobb az öröm, ha magyarországi német témát feldolgozó műről van szó, ugyanis ezek aránya a romániai német, illetve a korábbi Jugoszlávia területén található Bánátból és Bácskából származó szerzők műveihez képest jóval kisebb. Szerencsére az utóbbi időben olyan amatőr szerzők is megjelentették műveiket, akik őseik történetét dolgozzák fel.
Az ország különféle településterületeinek falvaiban élő magyarországi németek többsége számára az élet a 18. századi betelepítéstől kezdve a második világháború végéig szinte zavartalanul folyt. A svábok mindennapjait illetően, különösképpen szokásaikra, nyelvükre, népviseletükre és identitásukra nézve sok minden változatlan maradt. Ez ugyancsak jellemző volt az ún. Sváb-Törökország területén élők életére is. Jól szemlélteti ezt Rudolf Hartmann Die Schwäbische Türkei und ihre Volkstrachten (Sváb-Törökország és népviseletei) című kötete is, melyben az 1920-as, ’30-as és ’40-es évekből származó archív fotókon megörökítve láthatjuk ezeket a falvakat. A Sváb-Törökország területén található a Völgység is, aminek legnagyobb települése és egyben központja is már a németek betelepítése óta, Bonyhád. A németek aránya a Völgység területén a 18. századi betelepítésük és a második világháborút követő menekülésük, jogfosztásuk, vagyonaik elkobzása, malenkij robotra való elhurcolásuk és elűzetésük közti időszakban különösen magas volt. Sőt, a többi magyarországi német településterülethez képest az egész országban a Völgység volt a svábok által legsűrűbben lakott terület. Az 1941-es népszámlálás adatai alapján a kistérség lakosságának 71%-át a svábok tették ki. Ebből a szempontból már nem is annyira rendkívüli, hogy a Volksbund első tömegrendezvényét éppen Cikón szervezték meg mintegy 30.000 magyarországi német részvételével, illetve az ennek ellenében, 1942-ben alakult Hűséggel a Hazához nevű szervezetet sem véletlenül hívták éppen Bonyhádon életre.
Sajnos túlzás nélkül kijelenthető, hogy a helyi nyelvjárások különböző mértékben ugyan, de „szinte a szemünk láttára”, az azokat még beszélőkkel együtt halnak ki. Ugyanez a helyzet a dunaszekcsői helyi sváb dialektussal is, melyet ma már gyakorlatilag nem hallani az utcákon. A települést korábban magyarok, németek és szerbek lakták, melyek közül a magyarországi németek a lakosság egyharmadát tették ki, legtöbbjük pedig tudott magyarul is. Habár a magyar nyelv erős hatással volt a helyi rajnai frank kevert nyelvjárásra, utóbbi egészen a második világháború végéig a hétköznapi, általános nyelvhasználat részeként megőrizte főbb jellemvonásait. A későbbi, megállíthatatlan nyelvvesztést számos helyi magyarországi német elűzése és az azt követő vegyes házasságok is felgyorsították.
Az előszóban azt olvashatjuk, hogy ez a könyv a teljesség igénye nélkül készült, nem nyelvészek, hanem két némettanár munkájának köszönhető. Belelapozva azonban rögtön láthatjuk, hogy igen alapos, értékes és egyedi munkáról van szó, melyben a helyi német nyelvjárás legalább egy töredékét sikerült ily módon megmenteni.
A Magyarországi Németek Könyvtárának állományában nemcsak könyvek és audiovizuális információhordozók, hanem periodikák, azaz időszakosan megjelenő nyomtatott sajtótermékek, újságok és folyóiratok is megtalálhatóak. Folyóirat-állományunk gyűjteményünk egyik kiemelt részét képezi. Elsősorban a kárpát-medencei németséggel foglalkozó német és magyar nyelvű sajtótermékeket gyűjtjük.
Hárskút település elnevezése német nyelven érdekes módon a magyar név szó szerinti megfelelője, ettől függetlenül a „Lindenbrunn” megnevezés szinte alig jelenik meg valahol, mindenhol a magyarral találkozhatunk. Ennek feltehetőleg az lehet az oka, hogy a település Hárságy-puszta és Gyertyánkút-puszta egyesítésének köszönhetően csupán 1956 óta létezik. A mintegy 660 lelket számláló település 499,5 méteres tengerszint feletti magasságon található, ezzel a Bakonyi-hegység legmagasabban fekvő települése. Habár a hárságyi és gyertyánkúti magyarországi németek is elszenvedték a második világháborút követő elűzetést, illetve az azt követő sorscsapásokat, Hárskút lakosainak még mindig több mit 80 százaléka német felmenőkkel büszkélkedhet.
Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy a Magyarországi Németek Könyvtára 2020. július 27. és augusztus 7. között – július 29-e kivételével – a szokásos nyitvatartás szerint várja kedves olvasóit.
Olvasóink egészsége érdekében a könyvtár területén kötelező a szájmaszk használata!
Fontos: augusztus 10-24. között nyári szünet miatt zárva tartunk.
Augusztus 25-től, szintén a szokásos nyitvatartás lesz érvényben.
A visszahozott könyveket a recepción nevük megadásával nyitvatartási időn kívül is leadhatják.
Ezúton tájékoztatjuk Önöket, hogy a Magyarországi Németek Könyvtára augusztus 5-én, szerdán 13 órától illetve augusztus 6-án, csütörtökön 9 órától tart nyitva.
A hét további munkanapjain a megszokott nyitva tartás érvényes. A visszahozott könyveket nevük megadásával a recepción leadhatják.
Dunabogdány, ahol az 1947-es elűzetésig a lakosság túlnyomórészt magyarországi németekből állt, a csodálatos Visegrádi-hegység területén található. A települést és magyarországi német lakosait illetően könyvtárunk állományában több kötet is megtalálható. Ezek közt vannak az identitást és a nyelvhasználatot taglaló, illetve az elűzetés és visszatérés témáit feldolgozó kötetek is. Ide sorolható még a Liebhardt András által írt, 2017-ben kiadott mű is, ami az 1930-tól 1948-ig tartó időszak történéseit igen részletesen taglalja, és amit kiegészített nagyapja elűzetésről és visszaszökéséről írt naplójával.
A Magyarországi Németek Könyvtárának állományában olyan igen értékes kötetek is megtalálhatóak, melyek a magyarországi nyelvjárás dokumentálása mellett annak használatára ösztönöznek. Ezekhez tartoznak a különböző mondókákat, szólásokat, dalokat és meséket tartalmazó nyelvjárási gyűjtemények.
Bár ennek a CD-ből, DVD-ből és kísérőfüzetből álló kiadványnak az esetében nem beszélhetünk könyvről, azonban ha a nyelvi nevelést, illetve a nyelvjárás használatát vesszük figyelembe, akkor ez a gyűjtemény talán jobban szolgálhatja azokat, mint egy tisztán csak nyomtatott anyag. Az Es war einmal…… in Bogdan (Egyszer volt, hol nem volt… Dunabogdányban) a helyi német nemzetiségi óvoda 120 éves fennállása alkalmából, a helyi óvodások és óvónők közreműködésével jelent meg. A munka során számos, dunabogdányi nyelvjárásban elhangzott gyermekdalt, mondókát, szólást és mesét gyűjtöttek, majd vettek fel, így dokumentálva azokat az utókor számára.
Manapság szerencsére kevés olyan ember akad, aki kétségbe vonná a klímavédelmi intézkedéseket vagy a környezetvédelmi szabályozások hasznosságát. Egyre szélesebb rétegek osztják a tudósok azon véleményét, hogy az éghajlati és a környezeti változások az emberiség jövőjének szempontjából életbevágóan fontosak. Ez a trend jól megmutatkozik abban is, hogy egyre több országban lesznek népszerűek a zöld pártok. Bekerülve a parlamentbe pedig a konzervatív, baloldali és liberális pártokkal konkurálnak, illetve egyre gyakrabban van szükség rájuk koalíciós kormányzás esetén is. Így történt ez Németországban is 1998-ban, amikor a kormányzati többség érdekében „vörös-zöld” koalíciós szövetség jött létre. Ekkor vált a németek számára talán különösnek, a magyaroknak pedig ismerősen hangzó, néhányaknak vicces keresztnevű Joschka Fischer világszerte ismertté. A zöldpárti politikus ugyanis 1998-tól 2005-ig Németország külügyminisztere, egyben kancellárhelyettese is volt.
A magyarországi németek történetével behatóbban foglalkozva feltárul előttünk, hogy életükben a vallásosság mindig is alapvető, identitáserősítő szerepet játszott. Így egy település egyházközségének történeti dokumentációja sokszor hasonlít az olyan helytörténeti monográfiákhoz, melyek a helyi lakosok életét dolgozzák fel. Ennek kapcsán elég csak arra gondolnunk, hogy korábban a legtöbb iskola egyházi fenntartású volt.
