Ezen a héten egy különlegesen értékes publikációt ismertetünk olvasóinkkal, mely a vecsési plébániatemplom 1841-es egyházlátogatásáról szól. A jegyzőkönyvből készült könyv Frühwirth Mihály kutatómunkáját dicséri, de oroszlánrészt vállaltak a munkából a fordítók, Stéhli Ferenc és Tuza Csilla, is, akik a latin és német nyelvű szövegeket magyarra ültették át.
Mártíroknak vagy vértanúknak eredetileg azokat az embereket hívjuk, akiket hitükért üldöztek, kínoztak, majd megöltek. A vértanúk kapcsán többnyire az ókori korai keresztény időkben kivégzett keresztények vagy a középkor más hitű eretnekei jutnak eszünkbe. Ezekben az emberekben az volt a közös, hogy legtöbbjük szörnyű, erőszakos, méltatlan halált halt. Sok katolikus vértanút később boldoggá avattak, illetve szentté avatásukat követően ma már szentekként tisztelünk. Talán kevésbé ismert, hogy a XX. században is sok vértanú élt.
Az itt ajánlott, 2001-ben harmadik kiadásként kiadott kétkötetes műbe a XX. század során magukat hitükért feláldozó, kifejezetten német keresztények kerültek. A mű elkészítéséhez II. János Pál pápa Tertio millennio adveniente apostoli levele szolgált ösztönzésképp. Ebben a Szentatya az azokra való emlékezésre hívta fel a figyelmet, akik a XX. század során a nemzeti szocializmus, kommunizmus és faji háborúk során mártírhalált szenvedtek el. Már a mű terjedelméből is kiderül, hogy milyen véres volt ez a század: A két kötetben több mint 700 vértanúról olvashatunk.
A vallás és az egyház mindig is fontos részét képezték a magyarországi németek identitásának. A rengeteg szakrális emlékmű, kálvária, a magyarországi német faluközösségek által épített díszes és monumentális templomok, a fejlett temetői kultúra, a számos, az egyházi évbe illeszkedő vallással összefüggő népszokás, mint a krisztkindlizés, az Emmausz-járás vagy a Nagyboldogasszony-napi virágszentelés mind-mind jó bizonyítékai ennek. A svábok sok tradíciót továbbadtak, így azokat ma is élő hagyományként láthatjuk őket viszont. Mindemellett az épített kulturális örökség számos darabját is sikerült megmenteni az utókor számára. A betelepítések idejéből megmaradt kézírásos vallási művek, mint az itt bemutatott 1803-ból származó imakönyv sajnos ritkább esetben állták ki az idők próbáját. Ebben az 1999-ben a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány által kiadott, Varga Péter Pius által szerkesztett munkában azonban nem csupán Adam Sager eredeti kézírásos imakönyvét találjuk.
Selma Lagerlöf volt az első nő, akit irodalmi Nobel-díjjal tüntettek ki. Legismertebb műve a Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal, amely érzékletesen mutatja be Svédország tájait. Ebben a könyvben az írónő régi legendákat mesél el.
Mindennap mítoszok vesznek körül bennünket, csak nem mindig figyelünk fel rájuk. Filmekben, könyvekben, a képzőművészetben állandóan mitikus archetípusokkal találkozunk. Joseph Campbell az egyik legismertebb mítoszkutató volt. Utolsó könyvében a mítosz, a vallás és a művészet nyelvét vizsgálja.
A kommunizmus Magyarországában az egyházaknak csak korlátozott mozgástere volt. Ez a helyzet kihatott az egyházzenére is: például kevesebb ember járt templomba, aki mégis elment, annak hátrányai származhattak belőle. Molnár Emília könyve interjúk segítségével próbálja rekonstruálni az egyházzene helyzetét a tárgyalt korszakban.
Continue reading „Emília Molnár: Kirchenmusik während des Kommunismus in Ungarn”
Ugyan az egyházak a 18. századi Magyarországon jelentős szerepet játszottak a migrációs folyamatokban, eddig csak kevés tanulmány foglalkozott ezzel a témával. Az itt tárgyalt tanulmánykötet igyekszik pótolni ezt a hiányosságot és 17 tanulmányt közöl a kérdéskörről.
