történelem – Oldal 6 – Magyarországi Németek Könyvtára

Reinhard Bohse: Von einem, der auszog in eine nicht vergangene Zeit

A második világháborút követő szovjet hadsereg általi felszabadítással, illetve megszállással nemcsak a Magyarországon maradt magyarországi németek, hanem a Németországba elűzöttek számára is egy új, nehéz élet vette kezdetét. Németország nyugati szövetségesek által ellenőrzött területeiből az NSZK, a szovjet megszállási övezetből pedig az NDK alakult meg. Az NSZK területén élő elűzöttek a különféle szervezeteknek, egyesületeknek, valamint az úgynevezett Landsmanschaft-oknak köszönhetően ápolhatták hagyományaikat és megélhették identitásukat is. Ezzel szemben az NDK-ban a magyarországi német múltról és az elűzetésről való beszéd, az állam vagy a kommunista rezsim kritizálása tabunak számított. Az NDK-ban zajló életről cenzúramentesen (néhány állampolgárságától megfosztott disszidenst – mint például Wolf Biermannt – leszámítva) gyakorlatilag a rendszerváltozásig és az újraegyesítésig szinte sosem lehetett nyíltan beszélni és akkor is csak igen ritkán, inkább titokban.

Continue reading „Reinhard Bohse: Von einem, der auszog in eine nicht vergangene Zeit”

Wolfgang Zimmermann, Josef Wolf (Hg.): Die Türkenkriege des 18. Jahrhunderts

A Duna-menti svábok – így a magyarországi németek – eredményes letelepítésének és későbbi hatékony gazdasági gyarapodásának a feltétele a – nemcsak a telepítési területeken fennálló, hanem az egész országra kiterjedő – béke általi stabilitás volt. Ez a Rákóczi-szabadságharcot lezáró 1711-es szatmári béke és az oszmánokkal kötött 1718-as pozsareváci béke révén következett be. A legtöbb történészek által írt magyarországi németek történetét taglaló munkában a hangsúly gyakran inkább a telepítések okaira és körülményeire, mint azok előfeltételeire és előtörténetére helyeződik. Az Oszmán Birodalom európai uralma, annak nyugati hatalmakkal való háborús és békeidőbeli viszonya azonban nemcsak Európa és Magyarország, hanem a Duna-menti svábok és ezzel a magyarországi németek történetét is meghatározta.

Continue reading „Wolfgang Zimmermann, Josef Wolf (Hg.): Die Türkenkriege des 18. Jahrhunderts”

Az együttélés történelme: nemzetiségi kérdés Magyarországon

A Magyar Királyság már az államalapítás idején is – ahogy ezt ma mondanánk – multietnikus ország volt. Bizonyos népek már a honfoglalás előtt itt éltek a Kárpát-medencében, néhány a honfoglalókkal együtt érkezett, másokat pedig – mint például a szászokat is – később hívtak az országba. A középkorban a mindenkori uralkodók arra törekedtek, hogy az ország erős legyen, független maradjon, és az itt élő népek békében éljenek egymással, miközben a többséget a magyarok tették ki. A folyamatos fejlődésnek a középkorban a 150 éves török uralom vetett véget, majd 1686 után az ország etnikai összetétele is nagy mértékben megváltozott. A nemzetiségek közül a magyarok aránya csak az 1910-es népszámláláskor került túlsúlyba. Azonban ez a „többségi arány” is jórészt csak a magyar nacionalizmusnak, az asszimilációnak és a folyamatos magyarosítási törekvéseknek volt a következménye.

Continue reading „Az együttélés történelme: nemzetiségi kérdés Magyarországon”

A magyarországi németek elmúlt 100 éve

Már a XVIII. században, az első német telepesek megjelenésétől kezdve, a magyarországi németeket az erős összetartó közösségek kialakulása, a szorgalom és spórolás mellett a többi nemzetiséggel való békés együttélés is jellemezte. A trianoni békeszerződést követően a „Csonka-Magyarországon maradt” német népcsoport alkotta az ország legnagyobb létszámú nemzetiségét. Akkoriban 7,6 millió ember élt Magyarországon, így az összlakosságnak a németek mintegy hét százalékát tették ki 550 ezer fővel. Egy évszázaddal ezelőtt a magyarországi németség Bleyer Jakabbal az élén kezdett politikailag egységbe szerveződni a megmaradt trianoni Magyarország területén. Manapság pedig már egy olyan országban élünk, ahol nemzetiségi jogokról és kulturális autonómiáról beszélhetünk. Trianon és az azt követő évtizedek a XX. században nemcsak a többségi társadalom, hanem a magyarországi németek életébe is mélyreható változásokat hoztak.

Continue reading „A magyarországi németek elmúlt 100 éve”

Tóth Ágnes: Németek Magyarországon.1950-1970

Az egyes magyarországi német települések helyzetét szélesebb történelmi perspektívából tekintve megállapíthatjuk, hogy a 18. századi betelepítésüket követően a többségi társadalommal való együttélésük egészen a második világháború végéig zavartalan volt. A magyarországi németség még az 1920-as és 30-as években Bleyer Jakab vezetésével politikailag egységes fellépésre törekedett. Bleyer halálát követően, a hitleri Németország által befolyásolt Volksbund tevékenysége folytán a népcsoport viszonylagos egységén belül azonban törés keletkezett. A legnagyobb változásokat ugyanakkor a második világháborút követő sorscsapások hozták.

Continue reading „Tóth Ágnes: Németek Magyarországon.1950-1970”

Slachta Krisztina: „Rokonlátogatók”

A második világháború végén több ezer magyarországi német menekült nyugatra a Vörös Hadsereg elől. 1946. január 19-ét követően mintegy 167.000 ember került Németország amerikai megszállási övezetébe és mintegy 50.000 magyarországi német az akkori szovjet övezetbe az elűzetések következtében. Ez utóbbiból az NDK, a brit, francia és amerikai megszállási övezetből pedig az NSZK létrejöttével a magyarországi német népcsoport – a csaknem teljes mértékben elűzött vagy elmenekült más közép-kelet-európai német népcsoportokhoz képest – igen különleges helyzetbe került. Mintegy felük Magyarországon maradt, a többiek pedig a megosztott Németország két államában voltak kénytelenek boldogulni. Szétszakított családtagok, rokonok, ismerősök kerültek így különböző államokba, esetenként azokon belül más-más régiókba. Az elűzetést követő helyzet a legtöbbjüknek különösen nehéz volt, nemcsak az újrakezdés, hanem a más államba kerültekkel vagy a Magyarországon maradottakkal való kapcsolattartás miatt is, ami sokáig csak levélváltás útján történhetett.

Continue reading „Slachta Krisztina: „Rokonlátogatók””

Ferdinand Hengl: Das Deutschtum in Fünfkirchen 1687-1750

Bizonyos falvak „magyarországi német arculata” sok vidéken évszázadokig, sőt – hagyományápoló közösségeik, egyesületeik vagy oktatási intézményeiknek köszönhetően – napjainkig megmaradt. A városok német lakosságának asszimilációja Magyarországon már a XIX. század közepén elkezdődött. Talán Pécs kivételt képez, hiszen a németek által sűrűn lakott Baranya közepén helyezkedik el, illetve nemcsak a megyének, hanem az úgynevezett Sváb-Törökországnak is központja. Itt található többek között a Lenau Ház és különböző oktatási intézmények, mint a Leőwey Klára Gimnázium vagy a Koch Valéria Iskolaközpont. Pécs egyben egyetemi város is, továbbá számos német cégnek van itt központja, melyek a környező sváb falvak fiataljai közül tanulmányaik elvégzése után is többeket a városban tartanak. A város ezen vonzereje már a kora újkorban is megfigyelhető, amikor közvetlenül a törökök elűzését követően német telepesek költöztek a városba. Arányuk a kezdeti években nem volt annyira számottevő, 1715-re azonban már a város lakosságának 18 százalékát adták. Amint az látható, a megyeszékhelynek nemcsak német múltja, hanem német jelene és jövője is van. Gyökerek nélkül viszont fák sem léteznének, így mindig érdemes megvizsgálni az eredetet, a múltat is.

Continue reading „Ferdinand Hengl: Das Deutschtum in Fünfkirchen 1687-1750”

Kováts István: Németek és magyarok Visegrádon a 18. században

Ha egy beszélgetésből véletlenül „kihallatszik” a Visegrád szó, sokaknak biztosan a hegycsúcson álló vár, az előtte folyó Duna és a Dunakanyar csodálatos természeti környezete jut eszükbe. Néhányakban talán felötlik egy Budapestre és az azzal összekapcsolt Visegrádra, a fellegvárba tett iskolai kirándulás szép emléke is. Ezen túl még eszünkbe juthat az 1991-ben Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország által megalapított szövetség, melyet a függetlenné vált Csehország és Szlovákia révén röviden a V4-eknek is neveznek. A fenti szituációban kevesen gondolnának a településre magára, melynek története legalább annyira érdekes, mint az előbb leírtak. Az elnevezés még a 9. századból eredeztethető, a szláv više és grad szavakból származik, ami magas várat jelent. Érdekes módon a település német neve Plintenburg, elnevezése nem az országban leggyakrabban megszokott, a magyar kiejtéshez közeli hangzású módon történt, ahogyan azt például Pilisvörösvár/Weischwar, Himesháza/Nimmesch vagy Budakeszi/Wudigeß esetében is láthatjuk.

Continue reading „Kováts István: Németek és magyarok Visegrádon a 18. században”

Makra Mónika és Gárdonyi Adrienn: Emlékezz ránk!

A rendszerváltozást követően a magyarországi németek elűzetésének témájával egyre szélesebb körökben foglalkoztak. Így nemcsak történészek által írt szakkönyvek, tanulmánykötetek kerültek kiadásra, hanem egyetemisták által írt szemináriumi és diplomadolgozatok is. Ezeken túl számos emlékirat és a még élő szemtanúkkal forgatott film is dokumentálta a történteket. A malenkij robot során elszenvedett sorscsapások nagyobb mértékű kutatására, feldolgozására, és az ezzel kapcsolatos publikációkra azonban még egy ideig várni kellett.

Continue reading „Makra Mónika és Gárdonyi Adrienn: Emlékezz ránk!”

Szőts Zoltán: A völgységi nemzetiségi-etnikai csoportok együttélése a második világháborútól napjainkig

Az ország különféle településterületeinek falvaiban élő magyarországi németek többsége számára az élet a 18. századi betelepítéstől kezdve a második világháború végéig szinte zavartalanul folyt. A svábok mindennapjait illetően, különösképpen szokásaikra, nyelvükre, népviseletükre és identitásukra nézve sok minden változatlan maradt. Ez ugyancsak jellemző volt az ún. Sváb-Törökország területén élők életére is. Jól szemlélteti ezt Rudolf Hartmann Die Schwäbische Türkei und ihre Volkstrachten (Sváb-Törökország és népviseletei) című kötete is, melyben az 1920-as, ’30-as és ’40-es évekből származó archív fotókon megörökítve láthatjuk ezeket a falvakat. A Sváb-Törökország területén található a Völgység is, aminek legnagyobb települése és egyben központja is már a németek betelepítése óta, Bonyhád. A németek aránya a Völgység területén a 18. századi betelepítésük és a második világháborút követő menekülésük, jogfosztásuk, vagyonaik elkobzása, malenkij robotra való elhurcolásuk és elűzetésük közti időszakban különösen magas volt. Sőt, a többi magyarországi német településterülethez képest az egész országban a Völgység volt a svábok által legsűrűbben lakott terület. Az 1941-es népszámlálás adatai alapján a kistérség lakosságának 71%-át a svábok tették ki. Ebből a szempontból már nem is annyira rendkívüli, hogy a Volksbund első tömegrendezvényét éppen Cikón szervezték meg mintegy 30.000 magyarországi német részvételével, illetve az ennek ellenében, 1942-ben alakult Hűséggel a Hazához nevű szervezetet sem véletlenül hívták éppen Bonyhádon életre.

Continue reading „Szőts Zoltán: A völgységi nemzetiségi-etnikai csoportok együttélése a második világháborútól napjainkig”