Már a XVIII. században, az első német telepesek megjelenésétől kezdve, a magyarországi németeket az erős összetartó közösségek kialakulása, a szorgalom és spórolás mellett a többi nemzetiséggel való békés együttélés is jellemezte. A trianoni békeszerződést követően a „Csonka-Magyarországon maradt” német népcsoport alkotta az ország legnagyobb létszámú nemzetiségét. Akkoriban 7,6 millió ember élt Magyarországon, így az összlakosságnak a németek mintegy hét százalékát tették ki 550 ezer fővel. Egy évszázaddal ezelőtt a magyarországi németség Bleyer Jakabbal az élén kezdett politikailag egységbe szerveződni a megmaradt trianoni Magyarország területén. Manapság pedig már egy olyan országban élünk, ahol nemzetiségi jogokról és kulturális autonómiáról beszélhetünk. Trianon és az azt követő évtizedek a XX. században nemcsak a többségi társadalom, hanem a magyarországi németek életébe is mélyreható változásokat hoztak.
Az Eiler Ferenc és Tóth Ágnes történészek által szerkesztett és részben általuk is írt 2020-ban kiadott kötetben 11 tanulmány kapott helyet, melyek a népcsoportot az elmúlt 100 évben befolyásoló történésekkel és folyamatokkal foglalkoznak. A tudományos munkákat mélyrehatóan, szaktudományos alapossággal írták. A kötet azonban nem csak tanulmányokhoz, kutatásokhoz használható. Az írások eddig kevéssé kutatott helyi szinteket, illetve a hétköznapok történelmét is elénk tárják. Kis túlzással mindenki, aki a magyarországi németek vizsgált korszakbeli történelme iránt érdeklődik, találhat köztük valami érdekeset, ízlésének megfelelőt. A tanulmányok keretéül szolgál egy átfogó, a kötetben első, mintegy hetven évet átölelő munka Magyarország nemzetiségpolitikája (1918–1989) címmel, melyet Eiler Ferenc írt az ország folyamatosan változó nemzetiségi politikájáról. Az egyes tanulmányok ezután témájukat tekintve időrendben követik egymást. Ezek taglalják a katolikus klérus és a magyarországi németség viszonyát a két világháború között és az elűzetés során, a népcsoport és fiataljainak Volksbund általi politikai mozgósítását, az anyanyelvi oktatás kérdését, illetve a helyi közigazgatás viszonyát a népcsoporthoz. Kiderül az is, hogy a malenkij robotra való elhurcolás okaként a „német származást” hogyan értelmezték. Szintén olvashatunk az 1948 és 1953 közötti családegyesítések és/vagy visszahonosítások problémáiról is. Az utolsó előtti tanulmány azzal foglalkozik, hogy hogyan ellenőrizték az állambiztonsági hatóságok az 1960-as években az elűzött és az itthon maradott magyarországi németek kapcsolatait, a kötetet pedig egy a közelmúltból vett témát feldolgozó írás zárja a német nemzetiségi önkormányzatiság 1994-től 2014-ig tartó kiépítéséről.
A tanulmánykötetet mindazoknak ajánljuk, akiket a magyarországi németséget érintő, eddig kevéssé kutatott történelmi kérdések, illetve azokat taglaló összefüggések foglalkoztatnak.
Eiler Ferenc – Tóth Ágnes (szerk.): A magyarországi németek elmúlt 100 éve. Nemzetiségpolitika és helyi közösségek
Budapest : Argumentum Kiadó – Társadalomtudományi Kutatóközpont, 2020.
311. o.
Nyelv: magyar, a tanulmányok német nyelvű összefoglalóival
Az ajánlóinkban szereplő könyvek (amennyiben nincs más feltüntetve kizárólag kikölcsönzés céljából) megtalálhatók a Magyarországi Németek Könyvtára gyűjteményében.
További információ: info@bibliothek.hu