A Magyarországi Németek Könyvtára állományában megtalálható és kölcsönözhető Kéméndi Tamás daloskönyve, aki ötven népdalt válogatott össze Varga Károly Rotes Röslein című gyűjtéséből és írta át azokat harmonikára. A kiadvány Baranya megyében gyűjtött német és sváb dalokat tartalmaz, mely Magyarország Kormánya és a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata támogatásával jelenhetett meg.
Continue reading „Kéméndi Tamás: „Du, du liegst mir im Herzen…”. Német népdalok harmonikára”
Szigetszentmárton krónikáját bemutató képeskönyvvel gazdagodott a Magyarországi Németek Könyvtára, a kiadványt dr. Czerny Károly állította össze a Pest-Budai és Ráckevei Városszépítő és Műemlékvédő Egyesület támogatásával. A szerzőt a Pest megyei település történelmi, építészeti és művészeti gazdagsága motiválta a kötet elkészítéséhez, melyet segítőivel együtt derített fel és örökített meg az utókor számára, de még így sem jutott mindennek hely a könyvben.
Az itt ajánlott mű Szigetszentmárton értékeit hivatott bemutatni, elsősorban a község lakosának, hogy településük múltjához, működéséhez és kincseihez közelebb kerüljenek, így többre értékeljék utcáik szépségét és tisztaságát, az épületek kialakítását és mindazt, amit a település az összefogás jegyében ért el. Ez a könyv sokban hozzájárul ahhoz is, hogy az olvasók kézzel foghatóan érzékelhessék a település felemelkedését, valamint azt az igyekezetet és alázatot, amivel az alkotók elkészítették ezt a krónikát.
Continue reading „Dr. Czerny Károly: Szigetszentmárton. Sankt-Martin”
Egy újabb sváb szótárral bővült a Magyarországi Németek Könyvtára állománya. Nemrég jelent meg Schwätze’mer schwabisch! címmel a helyi német nyelvjárást összefoglaló rátkai sváb szótár Endrész György és Endrész Judit jóvoltából, a Schwarzwald Hagyományőrző Egyesület támogatásával. Az alkotókat többek között az a cél vezérelte, hogy a nyelvtudomány figyelmét a településre irányítsák, illetve így járuljanak hozzá ahhoz, hogy ez a nyelvjárás ne vesszen ki teljesen a német nemzetiségi kultúrából.
Rátka község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található, Szerencs járásban, a szlovák határ közelében. Az 1700-as évek közepén telepítettek be az elnéptelenedett faluba németeket, kiknek hagyományait a község a mai napig őrzi. Nyelvjárásuk az idegen nyelvi környezet, illetve a II. világháború után történő kényszermunkára való elhurcolások ellenére több évszázadon keresztül fenn tudott maradni. A népszámlálási adatok szerint 2011-ben Rátka népességének 67 százaléka német nemzetiségű volt.
Continue reading „Endrész György – Endrész Judit: Schwätze’mer schwabisch! Rátkai sváb szótár”
Mártíroknak vagy vértanúknak eredetileg azokat az embereket hívjuk, akiket hitükért üldöztek, kínoztak, majd megöltek. A vértanúk kapcsán többnyire az ókori korai keresztény időkben kivégzett keresztények vagy a középkor más hitű eretnekei jutnak eszünkbe. Ezekben az emberekben az volt a közös, hogy legtöbbjük szörnyű, erőszakos, méltatlan halált halt. Sok katolikus vértanút később boldoggá avattak, illetve szentté avatásukat követően ma már szentekként tisztelünk. Talán kevésbé ismert, hogy a XX. században is sok vértanú élt.
Az itt ajánlott, 2001-ben harmadik kiadásként kiadott kétkötetes műbe a XX. század során magukat hitükért feláldozó, kifejezetten német keresztények kerültek. A mű elkészítéséhez II. János Pál pápa Tertio millennio adveniente apostoli levele szolgált ösztönzésképp. Ebben a Szentatya az azokra való emlékezésre hívta fel a figyelmet, akik a XX. század során a nemzeti szocializmus, kommunizmus és faji háborúk során mártírhalált szenvedtek el. Már a mű terjedelméből is kiderül, hogy milyen véres volt ez a század: A két kötetben több mint 700 vértanúról olvashatunk.
A német nyelv a magyarországi németek egyik (ha nem a) legfontosabb identitásformáló tényezője. Ma már senki sem kételkedik abban, hogy a korai német nyelvi nevelés mennyire fontos és hasznos, és milyen nagy szerepet játszhat népcsoportunk jövőjének biztosításában. Ennek során a szülők és a pedagógusok leginkább játékos módszerekre támaszkodhatnak, melyek során a gyermekdalok, -versek, valamint mondókák igen jó szolgálatot tehetnek. Szerencsére az utóbbi időben megjelentek ilyen gyermekdal-, mondóka- és/vagy versgyűjtemények, mint a Kinderreime und Sprüche aus Werischwar, a Haja, baja Khessje vagy a Fißje, Fißje, Tapp, Tapp, Tapp című. Ezek az eredeti régi magyarországi német nyelvjárási szövegek mellett azok irodalmi német nyelvre átírt változatát is tartalmazzák.
Aki jártas a magyarországi német gyermekirodalomban, annak Michelisz Józsefet nem kell bemutatni. Zauberhut című gyermekvers-gyűjteménye az 1991-es első megjelenésétől már öt újrakiadást megélt.
Az itt ajánlott, 2021-ben Regenbogen címmel megjelent verseskötete, abban az értelemben kapcsolódik azokhoz a gyűjteményekhez, amelyek kiválóan alkalmasak a magyarországi német gyerekek szókincsbővítésére és nyelvi fejlesztésére. Michelisz könyve 84 verset tartalmaz, köztük régi és új verseket egyaránt. A kötetet Damó István igényes és színes illusztrációi díszítik.
Continue reading „Josef Michaelis: Regenbogen”
A Magyarországi Németek Könyvtárában a magyarországi németeket érintő elhurcolások iránt érdeklődőknek minden esetben felhívjuk a figyelmét arra, hogy 2015 óta évről évre egyre több, a malenkij robot témaköréhez tartozó mű található a polcokon. Az állomány ezen témán belüli elképesztő gyarapodása a Gulag-emlékévnek köszönhető – mely 2015-ben kezdődött és meghosszabbítása révén 2017 februárjáig tartott – , ez idő alatt számos kutatást végeztek és ezzel több könyv is kiadásra került.
Az itt ajánlott 2021-ben kiadott kötet tanulmányai az emlékév során, 2017. május 26-án azonos címmel megrendezett konferencia előadásain alapulnak. A könyv nyolc igen érdekes, a malenkij robotra való elhurcolások témakörében íródott, a középnyugat-magyarországi régió területeit érintő tanulmányt tartalmaz. Ezek közül négyben magyarországi németekről van szó.
Continue reading „Muskovics Andrea Anna – Ritter György (szerk.): „Elhurcolva””
A magyarországi németek gasztronómiai hagyományai szorosan összefüggenek a helyi szokásokkal. Az ételek elkészítéséhez mindig azokat az alapanyagokat használták fel, amelyeket az adott környék klímafeltételeinek megfelelően tudtak megtermelni. Az étkezési szokások az egyházi és családi ünnepekkel, valamint az évszakok váltakozásával bekövetkező időjárásbeli változásokkal is összefüggtek. Számos eddig megjelent magyarországi német szakácskönyvben a receptek mellett a helyi svábok egykori étkezési szokásairól is olvashatunk.
A magyarországi németek német nyelvhasználatát tekintve a népcsoportot érintő második világháború utáni sorscsapásokat (elhurcolások, vagyonelkobzások, jogfosztások és elűzetések) követő időszakot az „elnémulás időszakának” is nevezhetnénk. A svábok kulturális életében bekövetkező lassú javulás ellenére a szocialista diktatúra évtizedeit esetükben nagy mértékű nyelvvesztés jellemezte. Egyre kevesebb a nyelvjárást beszélő. Az ősök egykori anyanyelvét pedig mára a legtöbb magyarországi német gyermek – amennyiben a lehetőség fennáll – mint idegen nyelvet és annak standardizált formáját sajátítja el. De milyen a népcsoport aktuális nyelvi állapota? Milyen nyelvi tendenciák, hatások és viszonyok jellemzik a magyarországi németeket?
A németek letelepítése Magyarországon a XVIII. századi európai történelem egyik legnagyobb vállalkozása volt. A történészek a telepesek létszámát körülbelül 400.000 főre becsülik. A német telepesek számottevő létszáma nagyban hozzájárult az ország rohamos fejlődéséhez és ahhoz, hogy a török uralmat, a Thököly-, illetve Rákóczi-szabadságharcokat követően a XVIII. század végére a lakosság létszáma megduplázódott. De miért, honnan, mikor, hogyan és hová érkeztek pontosan ezek az emberek? Hogy vált érkezésük helyszíne új hazájukká, melyet olyan gyorsan felvirágoztattak? Szerencsére mára számos olyan történelmi szakkönyv, illetve családkönyv is létezik, melyek adatok és tények segítségével tárják fel előttünk az összefüggéseket. Az érdeklődők nagy örömére az utóbbi időkben megjelentek azonban olyan regények is, melyek irodalmi eszközök segítségével varázsolják elénk a telepítés korszakát.
A kulturális autonómia biztosítása, illetve a magyarországi németek jövője sem képzelhető el összetartó helyi közösségek nélkül. Az elűzetéseket követően még évekig tartott, amíg a külföldre elűzöttek és az itthon maradottak között valamelyest, inkább csak családi szinteken normalizálódott a kapcsolattartás. A közösségeket tekintve csupán körülbelül az 1970-es évektől lett jobb a helyzet, amikor egyre több német klubot, zenekart, nemzetiségi kórust és tánccsoportot alapítottak. A testvértelepülési rendszert illető első áttörés 1986-ban történt, amikor Pécs és Fellbach között létrejött az első testvérvárosi kapcsolat. Helyi és országos szinteken lényegi javulás azonban inkább csak az 1989/90-es rendszerváltozást követő évtizedben történt.
