Már a XVIII. században, az első német telepesek megjelenésétől kezdve, a magyarországi németeket az erős összetartó közösségek kialakulása, a szorgalom és spórolás mellett a többi nemzetiséggel való békés együttélés is jellemezte. A trianoni békeszerződést követően a „Csonka-Magyarországon maradt” német népcsoport alkotta az ország legnagyobb létszámú nemzetiségét. Akkoriban 7,6 millió ember élt Magyarországon, így az összlakosságnak a németek mintegy hét százalékát tették ki 550 ezer fővel. Egy évszázaddal ezelőtt a magyarországi németség Bleyer Jakabbal az élén kezdett politikailag egységbe szerveződni a megmaradt trianoni Magyarország területén. Manapság pedig már egy olyan országban élünk, ahol nemzetiségi jogokról és kulturális autonómiáról beszélhetünk. Trianon és az azt követő évtizedek a XX. században nemcsak a többségi társadalom, hanem a magyarországi németek életébe is mélyreható változásokat hoztak.
