A gasztronómia iránt érdeklődők nagy örömére számos ún. Heimatbuch-ban kerültek lejegyzésre a magyarországi németek egykori, adott településre jellemző étkezési szokásai, receptjei. Legnagyobb örömükre mégis az szolgálhat, hogy az utóbbi évtizedekben több magyarországi német szakácskönyv is megjelent, ily módon reprezentálva az ország különböző településeinek konyhaművészetét.
A Völgység az ún. Sváb-Törökország területén található kistérség, melynek központja és egyben legnagyobb települése is a magyarországi németek betelepítése óta Bonyhád. A többi magyarországi német településterülethez képest a svábok által – a 71 százalékos összlakossághoz mért aránnyal – az ország legsűrűbben lakott régiójának számított. Helyzetük az 1945 utáni vagyonelkobzásokkal, elűzetésekkel, internálásokkal jelentősen megváltozott. A bukovinai és székelyföldi székelyek, valamint a történelmi Magyarország felvidéki területeiről, illetve messzebbi vidékeiről származó magyarok betelepítése jelentősen átrajzolta az egész térség etnikai összetételét. A népcsoportok együttélése a kezdeti időszakban igen nehéz volt. Gyakran előfordult, hogy a sváb házakban az egykori tulajdonos és családja kénytelen volt egy fedél alatt évekig együtt élni odatelepített magyar telepes családjával. Ez természetesen igen gyakran vezetett súrlódásokhoz. Idővel a népcsoportok kibékültek egymással, egyre több lett a vegyes házasság, és a békés együttélés lett jellemző rájuk.
Ahogyan az alvás és a lélegzés, úgy az evés és az ivás is az emberi élet alapvető szükségleteihez tartoznak. Így nem csoda, hogy a tűz „megszelídítését” követően szinte azonnal megszületett a szakácsművészet, mely napjainkig sem veszített népszerűségéből, sőt. Jól tükrözi ezt a különféle magyarországi német gasztrofesztek, valamint a helyi főző- és sütőtanfolyamok látogatottsága is. Ezek révén igen szemléletes és hatékony módon kerülnek átadásra az idősebbek hagyományai, melyeket gyakran különféle receptes könyvekben dokumentálnak. Szerencsére az utóbbi évtizedekben több hasonló kiadvány is megjelent, melyek egyben magyarországi német múltunk egy igen fontos darabját is őrzik.
Continue reading „Hanák Ottóné Braun Margit: Anyám konyhája”
Az utóbbi évtizedekben számos, különféle településen működő helyi közösségnek köszönhetően sok mindent megmentettek a sváb múltból. Így jelenhettek meg többek közt olyan könyvek is, amelyek helyi énekeket, mondókákat, szokásokat, nyelvjárási szavakat vagy archív fotókat tartalmaznak, illetve mutatnak be, megmentve azokat a jövő számára, egyben a kíváncsi olvasóközönséget is megörvendeztetve. Ezekhez sorolhatóak azok a szakácskönyvek is, melyek nemcsak recepteket, hanem egykori helyi vonatkozású étkezési szokásokat is dokumentálnak. Gyakran az a nagy kérdés, mit tudunk még vajon a múltból mindennapjainkba átemelni, hogyan tudjuk megélni magyarországi német identitásunkat? Az eltűnőben lévő nyelvjárást már nem lehet visszahozni, a viselet mindennapossá tétele szintén irreális gondolat. Egykori ételeket viszont sokkal könnyebben varázsolhatunk a tányérunkra, ez magyarázza ezen szakácskönyvek népszerűségét is. Nem is csoda, hogy ezek a könyvek szinte a megjelenésekor elfogynak.
A körülbelül 3200 lelket számláló Harta mintegy „magyarországi német szigetként a magyar települések közt”, Bács-Kiskun megyében a Duna mellett található. A község több szempontból is különleges. Ahogyan a legtöbb magyarországi német településen, így itt is csak egy itt megtalálható dialektus alakult ki. A protestáns lakosság nagy részét evangélikus, körülbelül negyedét pedig református németek alkották. Érdekes még az is, hogy a 18. században Tolna megyéből is érkeztek a településre protestáns németek. Közismertté ugyanakkor a híres hartai festett bútorok révén vált.
Egy szakácskönyvet általában csak a háziasszonyok vagy a házias urak forgatnak érdeklődéssel. Kivéve, ha az már csaknem 200 éves: hiszen ebben az esetben a receptgyűjtemény egyúttal kultúrtörténeti kuriózum is. Ez a szakácskönyv egy egykori vulkapordányi molnárcsalád kézírásos füzetének receptjeit közli két nyelven.