A héten egy történelmi és néprajzi témákkal foglalkozó tanulmánykötetet ajánlunk olvasóink figyelmébe, melyben meglepő adatokat olvashatunk a XIX. és XX. században Magyarországon élt németajkúak mindennapjairól.
Eheti könyvajánlónk tárgya Szepesi Anna disszertációja a babahordozásról és az arra alkalmas kendőkről.
Continue reading „Anna Szepesi: Kindstücher im ungarischen Komitat Baranya”
Könyvtárunk öt, a gyűjtőkörünkhöz tartozó értékes, néprajzkutatási témájú szakkönyvvel gazdagodott a freiburgi Kelet-európai Németek Néprajzi Intézete (IVDE) jóvoltából.
Az intézet által kiadott „Schriftenreihe des Instituts für Volkskunde der Deutschen des östlichen Europa” sorozat köteteiből két új, 2020-ban és 2021-ben kiadott szakkönyv (22. és 24. kötet) szolgálja ezentúl a néprajz iránt érdeklődő kutatókat könyvtárunkban. Hasonlóan a „Schriftenreihe des Johannes Künzig-Instituts” néprajzi tanulmányokat tartalmazó sorozat három kötetéhez is (3., 11. és 12. kötet), melyek mindegyike különféle referátumokat tartalmaz egy-egy központi téma alapján összeállítva, az intézet korábbi években megrendezett konferenciái alapján.
A könyvcsomag 2022 márciusában könyvcsere programunk keretében érkezett hozzánk.
Köszönjük az értékes adományt!
A magyarországi németek gasztronómiai hagyományai szorosan összefüggenek a helyi szokásokkal. Az ételek elkészítéséhez mindig azokat az alapanyagokat használták fel, amelyeket az adott környék klímafeltételeinek megfelelően tudtak megtermelni. Az étkezési szokások az egyházi és családi ünnepekkel, valamint az évszakok váltakozásával bekövetkező időjárásbeli változásokkal is összefüggtek. Számos eddig megjelent magyarországi német szakácskönyvben a receptek mellett a helyi svábok egykori étkezési szokásairól is olvashatunk.
Amennyiben valaki behatóbban szeretne foglalkozni a magyarországi németek identitásával, kultúrájával és az „eredetit” keresi, érdemes a csaknem a második világháború végéig készült XX. századi tudományos kutatásokat is részletesebben elemeznie. 1945 előtt a magyarországi német falvak lakóinak életformájában, nyelvi és tárgyi kultúrájában, hagyományaiban és szokásaiban, identitásában évszázadokon keresztül nem sok minden változott bizonyos technikai, politikai és infrastrukturális változásokon kívül. Így a néprajzkutatók és nyelvészek számára a sváb települések valóságos néprajzi kincsesbányának számítottak és számítanak ma is.
Continue reading „Márta Fata: Rudolf Hartmann – Das Auge des Volkskundlers”
Szakkönyvet, tanulmány- vagy konferenciakötetet többnyire speciális kutatási, tudományos problémakörben való alaposabb elmélyedés vagy éppen ismeretbővítés céljából vesz az ember a kezébe. Azt is mondhatnánk, hogy egy „átlagos olvasó” szemében sok ilyen típusú könyv unalmasnak hat, sőt – adott témában való alaposabb előismeretek híján – nem is való nekik.
Continue reading „Történeti, néprajzi tanulmányok a Tolna megyei Kétyről”
Az, hogy a népviselet – ami manapság inkább szimbólumként, mint mindennapos öltözetként értelmezhető – a magyarországi németek számára is az indentitás és a közösségi összetartás egyik legfontosabb alkotóeleme, bebizonyosodott az idei TrachtTag-ra beérkezett rekordszámú felvétel alapján. Ahogyan a helyi dialektusok, úgy az adott helyi népviseletek is az oda érkező német betelepülők származási helyétől függően, illetve a többi nemzetiséghez viszonyított arányának megfelelően alakultak ki. A helyi népviselet a településeken nemcsak a magyar és/vagy más nemzetiségekkel való együttélés, hanem a környező falvak, illetve a múló idő és a divat hatására is folyamatosan változott. Így alakultak ki településenként a különféle, csak az adott helységre és magyarországi német közösségre jellemző egyedi viseletek.
Az ember már az őskortól fogva gyakran törekedett arra, hogy használati tárgyait esztétikai értékkel ellátva valódi műalkotásokká varázsolja. A magyarországi németeket régen egyszerűnek, takarékosnak és szorgalmasnak jellemezték, sőt –más nemzetiségűekhez képest bizonyos túlzással élve – aszkéta életmódú embereknek tartották. Ez különösen jellemző volt étkezési szokásaikra és mindennapi öltözetükre, azonban az építészetükre és használati tárgyaikra nem. Jó példái ennek a „magyarországi német építészet gyöngyszemeként” aposztrofált Fekeden fellelhető házak vagy a színesre festett hartai bútorok is. Utóbbiakról minden elmondható, csak az nem, hogy a magyarországi német kézműves mesterek az előállításuknál fukarkodtak volna azok díszítésével.
A településeken megtalálható különféle magyarországi német hagyományok megőrzéséhez „csupán” egy lelkes, aktív helyi közösségre van szükség, és máris biztosított azok fennmaradása. Amennyiben megfelelő dokumentáció is fellelhető vagy még élnek a kortanúk, bizonyos népszokásokat újra lehet „tanulni”, ezáltal újjá lehet éleszteni. Azonban nemcsak a népszokások, hanem a helyi dialektusok is egyedülállóak. A németek betelepülését követően idővel minden egyes településen olyan helyileg specifikus nyelvjárás alakult ki, amelyet gyakorlatilag a világon sehol másutt nem beszéltek, csak az adott közösségben.
Continue reading „Gill Józsefné: Berkenyei sváb szótár és múltidézés”
Az ember fiatal korában természeténél fogva kétségkívül játékos lény. A játék a gyermekek számára a szocializációban, az individuális tulajdonságok kibontakoztatásában, illetve különböző készségek elsajátításában, tulajdonképpen a felnőtté válásban is különösen fontos szerepet tölt be. Modern korunkban a digitalizáció, az internet és az okostelefonok egyre elterjedtebb használata sok mindent, így a gyermekek szokásait, illetve a körükben elterjedt játékok fajtáit is megváltoztatta. A XXI. században egyre több időt töltenek digitális és online játékokkal, valamint online kommunikációval, mindezt zárt térben, egyre kevesebb mozgással. A szűkebb térben való játék, a nagymozgások hiánya később még bizonyos rendellenességeket okozhat, a gyermekek pszichoszociális fejlődését is korlátozhatja. Az ilyen jellegű problémák okai korábban gyakorlatilag nem léteztek.
Continue reading „Szabóné Mészáros Mária: Hartai játékkincsek”