Egy Pest vármegyei sváb falu, Ceglédbercel történetébe nyújtunk a héten betekintést. Az alábbi, a Magyarországi Németek Könyvtára állományában is fellelhető kiadvány a község történelmét és hagyományait feldolgozó sorozat tizedik kötete.
Az újdonságok sorát folytatva eheti könyvajánlónk tárgya egy Németországban megjelent tanulmánykötet, melyben több néprajzkutató is publikált, többek között a két idei Heinek Ottó-díjas magyarországi német kutató.
Folytatjuk a magyarországi németség történetét feldolgozó azon frissen megjelent kiadványok bemutatását, amelyek megtalálhatók a Magyarországi Németek Könyvtára állományában. Ezen a héten Szomor község múltjába engedünk betekintést dr. Schöninger Róbert jóvoltából.
Continue reading „Dr. Schöninger Róbert: Bepillantás a szomori németség történetébe”
A németek letelepítése Magyarországon a XVIII. századi európai történelem egyik legnagyobb vállalkozása volt. A történészek a telepesek létszámát körülbelül 400.000 főre becsülik. A német telepesek számottevő létszáma nagyban hozzájárult az ország rohamos fejlődéséhez és ahhoz, hogy a török uralmat, a Thököly-, illetve Rákóczi-szabadságharcokat követően a XVIII. század végére a lakosság létszáma megduplázódott. De miért, honnan, mikor, hogyan és hová érkeztek pontosan ezek az emberek? Hogy vált érkezésük helyszíne új hazájukká, melyet olyan gyorsan felvirágoztattak? Szerencsére mára számos olyan történelmi szakkönyv, illetve családkönyv is létezik, melyek adatok és tények segítségével tárják fel előttünk az összefüggéseket. Az érdeklődők nagy örömére az utóbbi időkben megjelentek azonban olyan regények is, melyek irodalmi eszközök segítségével varázsolják elénk a telepítés korszakát.
Manapság a migráció az európai politika egyik legvitatottabb aktuális témáinak egyike. Ehhez képest kevésbé gondolunk abba bele, hogy a kisebb vagy nagyobb embercsoportok térbeli mozgása már az emberiség születése óta zajlik. Az idők során különféle népek és népcsoportok, közösségek merészkedtek az ismeretlen távolba vezető útra, olyan különféle okokból, mint az éhínség, a háború vagy a túlnépesedés. Ezeket az embereket többnyire az motiválta, hogy maguknak és családjuknak jobb életkörülményeket teremtsenek. Nem ritkán kényszerítve voltak arra is, hogy elhagyják régi hazájukat. A német telepesek Habsburgok általi, a XVIII. századbeli letelepítése Magyarország – korábban törökök által megszállt – területeire az európai történelem egyik legsikeresebb vállalkozása volt.
Continue reading „Dr. Márta Fata: Mobilität und Migration in der Frühen Neuzeit”
A Duna térségét illetően mind a folyó, mind az újonnan épült autópályák és más közlekedési útvonalak által az 1989/90-es rendszerváltozás óta egyre jobban Európa „összenövő-összefüggő” kulturális és gazdasági nagytérsége jut az ember eszébe. A rómaiak idején a Duna inkább a határt jelentette, mely politikai, gazdasági és részben kulturális téren választotta el egymástól a régió népeit, de a török uralom idején is gyakran volt különféle csaták tanúja. Ezen harcok közül néhány az európai történelem nagy fordulópontjai is voltak egyben. A Habsburg Birodalom hatalmi terjeszkedése délkelet felé az 1683-as Bécs törökök általi megszállását megszüntető kahlenbergi csatával kezdődött. Ezzel vette kezdetét tulajdonképpen a Habsburgok birodalmának dunai monarchiává alakulása is.
Jelenünk mindig múltunk különféle eseményeinek összességéből áll. Saját magyarországi német identitásunk jobb megértésének érdekében érdemes nemcsak családunk sorsával, hanem az egész népcsoport múltjával is behatóbban foglalkozni.
Az itt ajánlott, 2021-ben kiadott könyv szerzője is hasonló hozzáállással próbálta a magyarországi németek múltjának olyan részleteit megvilágítani, melyeket kevésbé vagy egyáltalán nem tartott kellően megvitatottnak.
A vallás és az egyház mindig is fontos részét képezték a magyarországi németek identitásának. A rengeteg szakrális emlékmű, kálvária, a magyarországi német faluközösségek által épített díszes és monumentális templomok, a fejlett temetői kultúra, a számos, az egyházi évbe illeszkedő vallással összefüggő népszokás, mint a krisztkindlizés, az Emmausz-járás vagy a Nagyboldogasszony-napi virágszentelés mind-mind jó bizonyítékai ennek. A svábok sok tradíciót továbbadtak, így azokat ma is élő hagyományként láthatjuk őket viszont. Mindemellett az épített kulturális örökség számos darabját is sikerült megmenteni az utókor számára. A betelepítések idejéből megmaradt kézírásos vallási művek, mint az itt bemutatott 1803-ból származó imakönyv sajnos ritkább esetben állták ki az idők próbáját. Ebben az 1999-ben a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány által kiadott, Varga Péter Pius által szerkesztett munkában azonban nem csupán Adam Sager eredeti kézírásos imakönyvét találjuk.
Bizonyos falvak „magyarországi német arculata” sok vidéken évszázadokig, sőt – hagyományápoló közösségeik, egyesületeik vagy oktatási intézményeiknek köszönhetően – napjainkig megmaradt. A városok német lakosságának asszimilációja Magyarországon már a XIX. század közepén elkezdődött. Talán Pécs kivételt képez, hiszen a németek által sűrűn lakott Baranya közepén helyezkedik el, illetve nemcsak a megyének, hanem az úgynevezett Sváb-Törökországnak is központja. Itt található többek között a Lenau Ház és különböző oktatási intézmények, mint a Leőwey Klára Gimnázium vagy a Koch Valéria Iskolaközpont. Pécs egyben egyetemi város is, továbbá számos német cégnek van itt központja, melyek a környező sváb falvak fiataljai közül tanulmányaik elvégzése után is többeket a városban tartanak. A város ezen vonzereje már a kora újkorban is megfigyelhető, amikor közvetlenül a törökök elűzését követően német telepesek költöztek a városba. Arányuk a kezdeti években nem volt annyira számottevő, 1715-re azonban már a város lakosságának 18 százalékát adták. Amint az látható, a megyeszékhelynek nemcsak német múltja, hanem német jelene és jövője is van. Gyökerek nélkül viszont fák sem léteznének, így mindig érdemes megvizsgálni az eredetet, a múltat is.
Continue reading „Ferdinand Hengl: Das Deutschtum in Fünfkirchen 1687-1750”
Ha egy beszélgetésből véletlenül „kihallatszik” a Visegrád szó, sokaknak biztosan a hegycsúcson álló vár, az előtte folyó Duna és a Dunakanyar csodálatos természeti környezete jut eszükbe. Néhányakban talán felötlik egy Budapestre és az azzal összekapcsolt Visegrádra, a fellegvárba tett iskolai kirándulás szép emléke is. Ezen túl még eszünkbe juthat az 1991-ben Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország által megalapított szövetség, melyet a függetlenné vált Csehország és Szlovákia révén röviden a V4-eknek is neveznek. A fenti szituációban kevesen gondolnának a településre magára, melynek története legalább annyira érdekes, mint az előbb leírtak. Az elnevezés még a 9. századból eredeztethető, a szláv više és grad szavakból származik, ami magas várat jelent. Érdekes módon a település német neve Plintenburg, elnevezése nem az országban leggyakrabban megszokott, a magyar kiejtéshez közeli hangzású módon történt, ahogyan azt például Pilisvörösvár/Weischwar, Himesháza/Nimmesch vagy Budakeszi/Wudigeß esetében is láthatjuk.
Continue reading „Kováts István: Németek és magyarok Visegrádon a 18. században”