Jelenünk mindig múltunk különféle eseményeinek összességéből áll. Saját magyarországi német identitásunk jobb megértésének érdekében érdemes nemcsak családunk sorsával, hanem az egész népcsoport múltjával is behatóbban foglalkozni.
Az itt ajánlott, 2021-ben kiadott könyv szerzője is hasonló hozzáállással próbálta a magyarországi németek múltjának olyan részleteit megvilágítani, melyeket kevésbé vagy egyáltalán nem tartott kellően megvitatottnak.
Az ember már az őskortól fogva gyakran törekedett arra, hogy használati tárgyait esztétikai értékkel ellátva valódi műalkotásokká varázsolja. A magyarországi németeket régen egyszerűnek, takarékosnak és szorgalmasnak jellemezték, sőt –más nemzetiségűekhez képest bizonyos túlzással élve – aszkéta életmódú embereknek tartották. Ez különösen jellemző volt étkezési szokásaikra és mindennapi öltözetükre, azonban az építészetükre és használati tárgyaikra nem. Jó példái ennek a „magyarországi német építészet gyöngyszemeként” aposztrofált Fekeden fellelhető házak vagy a színesre festett hartai bútorok is. Utóbbiakról minden elmondható, csak az nem, hogy a magyarországi német kézműves mesterek az előállításuknál fukarkodtak volna azok díszítésével.
Az ember fiatal korában természeténél fogva kétségkívül játékos lény. A játék a gyermekek számára a szocializációban, az individuális tulajdonságok kibontakoztatásában, illetve különböző készségek elsajátításában, tulajdonképpen a felnőtté válásban is különösen fontos szerepet tölt be. Modern korunkban a digitalizáció, az internet és az okostelefonok egyre elterjedtebb használata sok mindent, így a gyermekek szokásait, illetve a körükben elterjedt játékok fajtáit is megváltoztatta. A XXI. században egyre több időt töltenek digitális és online játékokkal, valamint online kommunikációval, mindezt zárt térben, egyre kevesebb mozgással. A szűkebb térben való játék, a nagymozgások hiánya később még bizonyos rendellenességeket okozhat, a gyermekek pszichoszociális fejlődését is korlátozhatja. Az ilyen jellegű problémák okai korábban gyakorlatilag nem léteztek.
Continue reading „Szabóné Mészáros Mária: Hartai játékkincsek”
A magyarországi németek néprajza iránt érdeklődők viszonylag könnyen találnak a Magyarországi Németek Könyvárának állományában olyan könyveket, melyek népdalokkal, gyerekmondókákkal, szólásokkal, egyházi ünnepekkel vagy az egykori paraszti élet mindennapjaival foglalkoznak. A kíváncsi olvasóban akkor sem támadhat hiányérzet, ha különféle magyarországi német települések nyelvjárásaival, gasztronómiájával vagy tárgyi kultúrájával szeretne ismerkedni. A hagyományos népi gyógyászat vagy azok módszerei esetében azonban kicsit többet kell kutatni, ugyanis az azokkal kapcsolatos tanulmányok, leírások inkább a helytörténeti munkákban, az ún. Heimatbuch-okban vagy néprajzi tanulmánykötetekben jelentek meg. Például a 2006-ban kiadott Szavak szivárványa című kötetben megtalálhatjuk Kustár Rozália népi gyógyításról szóló tanulmányát is a hartai magyarországi németek és dunaegyházi szlovákok vonatkozásában.
Continue reading „Kustár Rozália: Hartai gyógyító hagyományok”
A körülbelül 3200 lelket számláló Harta mintegy „magyarországi német szigetként a magyar települések közt”, Bács-Kiskun megyében a Duna mellett található. A község több szempontból is különleges. Ahogyan a legtöbb magyarországi német településen, így itt is csak egy itt megtalálható dialektus alakult ki. A protestáns lakosság nagy részét evangélikus, körülbelül negyedét pedig református németek alkották. Érdekes még az is, hogy a 18. században Tolna megyéből is érkeztek a településre protestáns németek. Közismertté ugyanakkor a híres hartai festett bútorok révén vált.
A Bács-Kiskun megyei Harta a 20. század első feléig német község volt. Az elmúlt száz év eseményei alapjaiban változtatták meg a falu társadalmát. Eiler Ferenc könyvében ezeket a változásokat vizsgálja.
Continue reading „Eiler Ferenc: Németek, helyi társadalom és hatalom”