Vannak olyan történeti művek, amelyek az általánosan elfogadottól nagyban eltérő módon szemlélik a múltat. Johann Weidlein írásainak állításait sokan vitatják, de éppen a szerző sajátos nézetei miatt érdemes őket elolvasni.
Johann Weidlein 1905-ben született a Tolna megyei Murgán. A gyönki gimnáziumban tanult, germanisztikát és hungarisztikát hallgatott Budapesten, szülőfaluja nyelvjárásából doktorált. A kitelepítés előtt főleg a magyarországi német oktatásügyben tevékenykedett, utána számos publikációt írt a magyarországi németek történetéről. Bellér Béla „a magyarországi németek vitatható historiográfusának és német hungarológusnak” nevezte. Ebből a műből is világosan látszik, hogy Weidlein nem ortodox nézeteket vallott a magyar történelemről.
Weidlein szerint a Magyarországra gyakorolt német befolyás egyértelműen pozitív, a magyar nemzeti törekvésekkel szemben kritikus. Szapolyai (nála: Zápolya) János uralmát például kaotikusnak írja le, míg Ferdinándnál szerinte „szilárd rend” uralkodott. Még markánsabb az a véleménye, amely szerint Magyarország „legszerencsésebb évszázada” a 18. volt. Az 1848/49-es forradalomnak és szabadságharcnak csak néhány szót szentelt.
Ettől a műtől ne várjunk tudományos objektivitást, de érdekes meglátásai miatt érdemes figyelmet szentelni neki. Azoknak ajánljuk, akiknek már van előismerete a magyar történelemről.
Johann Weidlein: Deutsche Leistungen im Karpatenraum und der madjarische Nationalismus
(Német eredmények a Kárpátok térségében és a magyar nacionalizmus)
Darmstadt : C.W. Leske, 1954.
104 o.
Nyelv: német