Ahogyan a világ sok országában, Magyarországon is november 2-án, azaz halottak napján szoktunk megemlékezni elhunyt szeretteinkről. Ez a nap időközben összefonódott Mindenszentek napjával, így már november 1-jén sokan virágot visznek és gyertyát gyújtanak a temetőkben. Ilyenkor az őseinkről is megemlékezünk, akiket ugyan nem ismerhettünk, de tulajdonképpen nekik köszönhetjük a jelenben való létünket ezen a világon. A gyerekeknek ilyenkor kicsit többet mesélünk és – bár egy életen át ez ellen küzdünk – erősebben megjelenik előttünk a múlandóság realitása.
Ez a kiadvány a Závada Pál által írt Úton a budaörsi Ótemetőbe című könyv harmadik, átdolgozott kiadása. A kiadványban tulajdonképpen nem a temetőről van szó, hanem a település magyarországi német múltjára való emlékezésről. Az első kiadásban Závada szövegeit Szüts Miklós a budaörsi Ó-temetőben készült fotói illusztrálták. A harmadik, átdolgozott kiadásban pedig más fotóillusztrációkat felhasználva még inkább a szöveghez igazították a képi világot.
Rögtön az első oldalon Goethe Vándor éji dala című verse és annak Tóth Árpád általi fordítása található. Az elbeszélés cselekményében pedig végig Wanderer, a vándor kíséri az olvasót, akinek az alakját Závada feltehetően Goethétől kölcsönözte. Ez a furcsa, különös figura sohasem öregszik, fáradhatatlan, örök ifjú marad, ugyanakkor nem idegen, a település lakói által mindig szívesen látott, ismerős vendég, mégha az asszonyokat gyakran el is csábítja. Wanderer mindig a legfontosabb események sűrűjében bukkan fel Budaörsön. Ezekbe sosem avatkozik be, sosem ítélkezik az emberek vagy a történtek felett, egyszerű objektív szemtanú, aki épp jelen van. A múló idő allegóriájaként is tekinthetünk rá.
A cselekmény az első német telepesek budaörsi letelepedésével veszi kezdetét, miután öt telepes megköti a telepítési szerződést 1721-ben Bercsényi Zsuzsanna grófnővel. Az ezt követő oldalakon végigkövethetjük, ahogyan a 18. századi pusztító pestis ellenére is egyre gyarapszik a németek száma és növekszik a település. Budaörs helyi jellegzetességeiről és a legfontosabb eseményekről szépirodalmi stílusban olvashatunk, melyben a tények és adatok az írói fantáziával keverednek egyfajta „költött települési monográfiát” tárva elénk. Így olvashatunk például Wendler Ferencről, a remetéről, aki a Kő-hegyen a Mária-kápolnát emelte. Wanderer mesél nekünk arról is, hogy a helyi svábok nemcsak bort készítettek, hanem csemegeszőlőt és barackot is termesztettek, eljuttatva azokat a budapesti, sőt a külföldi piacokra is. Természetesen a híres passiójátékok sem maradnak ki az elbeszélésből, mely a magyarországi németek elűzetésének tragédiájával ér véget. Wanderer még végignézi ahogy a település megváltozik az új lakók betelepülésével, a szocializmus és a zajos autópálya kiépítésével. Nyugalmat végül az Ó-temető csendjében lel, ahol a budaörsi svábok ősei pihennek.
A könyvet mindazoknak ajánljuk, akik szeretnének egy olyan archív fotókkal gazdagon illusztrált, irodalmi elbeszélést olvasni, ami egy helyi monográfia jegyeit hordozza magán és a budaörsi magyarországi németekről szól.
Závada Pál: Wanderer
Budapest : Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft, 2020.
(Harmadik, átdolgozott kiadás)
127. o.,ill.
Nyelv: magyar
Az ajánlóinkban szereplő könyvek (amennyiben nincs más feltüntetve kizárólag kikölcsönzés céljából) megtalálhatók a Magyarországi Németek Könyvtára gyűjteményében.
További információ: info@bibliothek.hu
Honlap: www.bibliothek.hu