A második világháború vége és az ország felszabadítása nem mindenki számára hozott békét, hiszen ezek az események magyarországi németek százezrei számára sorscsapások sokaságának kezdetét jelentették. A népcsoporthoz tartozók tömegeit sújtotta a Szovjetunióba, malenkij robotra való elhurcolások, a vagyonelkobzások, a jogfosztások és az elűzetések tragédiája. Az elűzetések során a legbrutálisabb módon elkövetett eljárások közé Bodor György telepítési kormánybiztos Tolna megyei rémtettei tartoztak.
Bodort a Nemzeti Parasztpárt tagjaként 1945. április 25-én helyezték Bonyhádra, ahol azonnal és önkényesen kinevezte magát kormánybiztosnak. Ebben az időben Bácskából evakuált (gyakorlatilag menekült) székelyek ezrei tengődtek a megye területén. Őket eredetileg Bukovinából a Bácska háború alatt újra Magyarországhoz csatolt területeire telepítették le, ahonnan a háború végén evakuálni kellett őket. Bodor fő célja az volt, hogy olyan gyorsan, ahogyan csak lehet „sajátjainak”, a székelyeknek juttassa a svábok házait, azok teljes vagyonával együtt. Bodor révén 1945. április 25-étől június elejéig huszonöt községből több mint 4300 sváb családot űztek ki otthonukból, hogy 2400 székely családot telepítsenek a helyükre. Ahhoz hogy az „akciót” minél hatékonyabban végre tudják hajtani, internálótáborokat hoztak létre a svábok számára, melyek közül a Lengyelben található gyakorlatilag koncentrációs táborként működött.
Ebben, a Becker Tamás által szerkesztett és 2021-ben a Kismányoki Német Önkormányzat által kiadott könyvben a lengyeli kastély épületében létrehozott koncentrációs táborról van szó. Becker műve több szempontból is különleges. Egyrészt a tábor történetét egy kisregény formájában ismerhetjük meg, másrészt a mű Becker nagymamájának elbeszélései alapján íródott. Az író csak a neveket változtatta meg. Igyekezett a neki elmesélteket a lehető legvalósághűbben visszaadni és a történetet adatokkal és tényekkel történelmi kontextusba helyezni. A tragikus eseményeket szinte testközelből, az események elszenvedőinek szemszögéből követhetjük nyomon. Elsősorban egy család fiatalabb és idősebb női tagjairól esik szó, akik minden szökési kísérletük ellenére mégis a koncentrációs táborba kerülnek. A svábokat rendőrök és „segítő személyzetük”, az ún. „székely legények” hajtják bunkós botokkal, szidalmak kíséretében búvóhelyeikről, illetve házaikból egészen a lengyeli pokolba. Ennek során anyák kényszerültek gyermekeiktől elválni, a férfiakkal és az asszonyokkal az állatoknál is rosszabbul bántak. Az embertelen körülmények, a hideg, az éhezés és a szükség, nők megerőszakolása, az emberek megalázása mind a tábori kínok közé tartoztak, melyek során az emberekben a reményt csak az istenbe vetett hit és a szökés lehetősége tartotta.
Becker kisregénye nem egy könnyű esti olvasmány. A szerző nem akarta az olvasót romantikával, képszerű leírásokkal, izgalmas fordulatokkal „kényeztetni”. Történetével arra a több ezer magyarországi németre akarta felhívni a figyelmet, akik megélték a lengyeli kastély poklát.
Ezt a könyvet mindazoknak ajánljuk, akik egy kisregény révén szeretnék megismerni egy magyarországi németek számára létrehozott koncentrációs tábor tragikus eseményeit.
Thomas Becker: Durch die Hölle. Nach einer wahren Begebenheit (Kurzroman, Gedichte)
[A poklon át. Megtörtént események alapján (Kisregény, versek)]
Kismányok : Kismányoki Német Önkormányzat, 2021.
215.o., ill.
Nyelv: német
Az ajánlóinkban szereplő könyvek (amennyiben nincs más feltüntetve kizárólag kikölcsönzés céljából) megtalálhatók a Magyarországi Németek Könyvtára gyűjteményében.
További információ: info@bibliothek.hu