Pócsik Viktor – Brauer-Benke József: Pesterzsébeti németek

A könyv borítója

Pesterzsébet évtizedeken keresztül Soroksárral együtt alkotta Budapest egy kerületét, majd 1994-ben vált külön tőle, és lett a főváros XX. kerülete. Mint a legtöbb külső városrész, ez is sokáig önálló, „német múlttal is rendelkező” településként működött. Ebben a tanulmánykötetben Pócsik Viktor és Brauer-Benke József a kerület magyarországi német múltját és jelenét dolgozta fel.

 

 

 

 

 

 

 

 

Pesterzsébet története csak 1897-ben kezdődött, amikor Soroksárból a Kossuthfalva és Erzsébetfalva nevű településrészek kiváltak, majd Erzsébetfalva néven, nagyközséget alkotva működtek tovább. Ahogyan a legtöbb főváros körüli település, Pesterzsébet is mindig bevándorlók célpontja volt. Az 1880-as években a németek még a lakosság felét tették ki, amely akkoriban még a 2000-es lélekszámot sem érte el. Az 1900-as években a már több mint 15 ezres lakosság csupán 11 százalékát alkották németek. 1910-re 30 ezret, 1924-re – amikor városi rangra emelkedett – már több mint 40 ezer lelket számlált a Pesterzsébetre keresztelt település. Az elképesztő lakosságszám-növekedés a főváros közelségének és a kedvező munkalehetőségeknek volt köszönhető. Az új lakosok nemcsak a környékbeli településekről, hanem Magyarország távolabbi tájairól is érkeztek. Habár sok volt köztük a német származású is, arányuk 1930-ra kevesebb mint 3 százalékra zsugorodott, amikor is a teljes népesség csaknem 70 ezer főt számlált.

A pesterzsébeti magyarországi németek tehát nem a 18. századi betelepítések révén jöttek ide, hanem több hullámban, különböző időszakokban, különböző magyarországi német településekről érkeztek a magyarországi migráció révén. Ezt egy külön fejezet is taglalja, ahol röviden összefoglalt riportok révén családtörténetekkel ismerkedhetünk meg. Ezekből kiderül, hogy különböző időkben és okokból sokan érkeztek ide Hartáról, illetve Soroksárról, de az elűzetés időszakában még Kunbajáról is. A Pesterzsébetről malenkij robotra hurcolt magyarországi németek száma aránytalanul magas volt. Érdekes viszont, hogy bár készültek kitelepítési listák, az elűzetés tragédiája nem érintette őket. A különböző gyökerek, az asszimiláció, a nyelv- és identitásvesztés ellenére az összlakossághoz viszonyított csekély számú magyarországi németek még mindig aktív közösségét alkotják Pesterzsébetnek. Ezt erősíti nemcsak a helyi nemzetiségi önkormányzat, hanem az is, hogy a kerületben – a fővárosban egyedülálló módon – az óvodától a középiskoláig a német nemzetiségi oktatás teljes spektruma megtalálható. A könyvecske kevesebb mint 100 oldalt számlál. Ugyanakkor az olvasó Pesterzsébet „magyarországi német arcát” nemcsak statisztikák, történelmi vonatkozások és családtörténetek révén ismerheti meg belőle, hanem a kultúrélet és az oktatási intézmények bemutatásán keresztül is. Mindeközben csupán csak azt kell figyelembe vennünk, hogy a könyv 2006-ban jelent meg, és azóta biztosan történtek kisebb-nagyobb változások.

A könyvet mindazoknak ajánljuk, akik a pesterzsébeti magyarországi németek története iránt érdeklődnek és egy átfogó képet szeretnének kapni helyzetükről egy igényesen összeállított kiadvány segítségével.

Pócsik Viktor – Brauer-Benke József – Bárkányi Judit (Szerk.): Pesterzsébeti németek
Budapest : Német Kissebbségi Önkormányzat Pesterzsébet – Német Hagyományokat Ápolók Szövetsége Egyesület Pesterzsébet, 2006.
94. o., ill.
Nyelv: magyar

Az ajánlóinkban szereplő könyvek (amennyiben nincs más feltüntetve kizárólag kikölcsönzés céljából) megtalálhatók a Magyarországi Németek Könyvtára gyűjteményében.
További információ: info@bibliothek.hu