A németek betelepítését és a XX. század közepén bekövetkezett jól ismert tragédiák közötti időszakot alapul véve egy „átlagos” magyarországi német településen az ott lakók életmódja jórészt semmi sem változott. A svábok szerény, vallásos életet folytattak, annak ritmusát, valamint a mindennapok, hetek és hónapok szigorú időbeosztását a természet és az egyház határozta meg. A városok egykor sok helyütt többséget alkotó német nyelvű lakosságát azonban más behatások érték. Ők ugyanis a falvak lakóihoz képest sokkal jobban ki voltak téve a XIX. századi reformkorban kezdődő magyarosításnak és iparosodásnak. Ezen folyamatokat a legerőteljesebben a XX. századra valódi metropolisszá váló főváros kapcsán figyelhetjük meg. A falusi magyarországi német lakosság csaknem változatlan vidéki paraszti életmódja ellenére – főként a tehetősebb vidéki lakosságra vonatkozólag – lakókörülménye, tárgyi és építési kultúrája jelentősen megváltozott. A jólétnek köszönhetően – a nagyvárosok új polgári építészeti stílusainak hatására – a magyarországi német falvakban is új építkezési formákat és stílusokat találunk.