A német telepesek a XVIII. században már a telepítés kezdeteitől arra törekedtek, hogy a magukkal hozott identitást, nyelvet és kultúrát megőrizzék. Nem kevésbé volt fontos számukra, hogy a parlagon heverő magyar földet mentalitásuk, a legendás német takarékosság és szorgalom segítségével, a német nyelvterületről magukkal hozott technikák által, addig soha nem ismert hatékonysággal és olyan gyorsan, ahogy csak lehet termővé tegyék. A telepítés során állítólag a négy „W”-t keresték, tehát a Wasser (víz), a Wald (erdő), a Wiese (mező) és a Weinberg (szőlőhegy) volt számukra a fontos, illetve boldoggá és elégedetté tette őket, ha ez a négy dolog a telepítés helyszínén már adott volt.