A német telepesek a XVIII. században már a telepítés kezdeteitől arra törekedtek, hogy a magukkal hozott identitást, nyelvet és kultúrát megőrizzék. Nem kevésbé volt fontos számukra, hogy a parlagon heverő magyar földet mentalitásuk, a legendás német takarékosság és szorgalom segítségével, a német nyelvterületről magukkal hozott technikák által, addig soha nem ismert hatékonysággal és olyan gyorsan, ahogy csak lehet termővé tegyék. A telepítés során állítólag a négy „W”-t keresték, tehát a Wasser (víz), a Wald (erdő), a Wiese (mező) és a Weinberg (szőlőhegy) volt számukra a fontos, illetve boldoggá és elégedetté tette őket, ha ez a négy dolog a telepítés helyszínén már adott volt.
Mindenhol, ahol hegy vagy domb volt, de az Alföld homokvidékein is, tulajdonképp az ország minden szegletében prioritásként szerepelt a szőlők telepítése és a hatékony, minőségi borkészítés. Ezt a mai napig nyomon követhetjük, elég csak a Mecseknádasdon évente megrendezésre kerülő Magyarországi Németek Országos Borversenyére gondolni, ahol az ország régióinak legkülönfélébb „borfővárosaiból” – Sopron, Villány, Mór, Szekszárd vagy Etyek – érkező gazdák képviseltetik magukat és munkájukat ízletes bormintáikkal. Kismaros a Dunakanyar egyik gyöngyszemeként inkább turizmusáról mint helyi borkultúrájáról nevezetes, magyarországi német településként mégis évszázados borászati hagyományokkal rendelkezik. Dr. Dabóczi Ákos, a könyv szerzője 25 éven keresztül vezette a Kismarosi Sváb Muzeális Gyűjteményt. Számos helytörténeti témakörben készített fotót épületekről, tárgyakról és eseményekről, melyek ma egykori formájukban már nem léteznek. Ebben a kötetben a ma már letűnőben lévő helyi borkultúrával kapcsolatos fotókat válogatta össze. Fotóalbum lévén nincs is értelme helytörténeti szövegeket vagy a borkészítés szakszerű leírásait keresnünk benne. A könyvben levő felvételeken a XIX. és a XX. századból származó régi présházakat, borospincéket és eszközöket találunk, azok – feltehetően utolsó – tulajdonosaival, illetve használóival, akik az elkezdődő XXI. század mindennapjaiból tekintenek vissza ránk. A 2004 és 2008 között készült, 76 fekete-fehér, kétnyelvű leírással rendelkező felvétel a szüleink és nagyszüleink által fémjelzett, ismerős világba kalauzol bennünket. A legtöbb présház feltehetőleg már elvesztette eredeti funkcióját, vagy már nem létezik a felvételekkel azonos formában. Ugyanakkor a szerzőnek a képek közlésével mégis sikerült felkeltenie az emberben azt a vágyat, hogy ellátogasson Kismarosra és legalább a nyomait felkeresse ennek a letűnt borkultúrának.
A könyvet mindazoknak ajánljuk, akik egy kétnyelvű fotóalbum segítségével szeretnének megismerkedni a kismarosi magyarországi németek borkultúrájával.
Dr. Dabóczi Ákos: Kismarosi présházak és borospincék. Válogatás a szerző felvételeiből
Presshäuser und Weinkeller in Kleinmarosch. Eine Auswahl aus den Fotos des Autors
Kismaros: magánkiadás, 2019.
80. o.,ill.
Nyelv: magyar, német
Az ajánlóinkban szereplő könyvek (amennyiben nincs más feltüntetve kizárólag kikölcsönzés céljából) megtalálhatók a Magyarországi Németek Könyvtára gyűjteményében.
További információ: info@bibliothek.hu