Eheti könyvajánlónkban egy olyan kötetet mutatunk be a Magyarországi Németek Könyvtára állományából, mely Makkosmária kegyhelyről fennmaradt két kéziratot, valamint egy tanulmányt tartalmaz.
Makkosmária vagy Máriamakk Budakeszi város délkeleti részén fekszik. A XVIII. században tipikus barokk zarándokhely volt. Miután a török kivonult az országból, vallásilag újraszerveződött Magyarország és számos hasonló Mária-kegyhely jött létre szerte az országban. A Budakeszi melletti erdőben 1731-ben egy tizenhét éves fiúnak látomása volt, melyben a szenvedő Krisztus arcát vélte látni egy tölgyfán. A következő évben súlyosan megbetegedett és megfogadta, hogyha felépül, egy szentképet függeszt arra a helyre, ahol a Megváltó arcát látta. Felgyógyulása után így is tett. A csodatévő tölgynek hamar híre ment az országban és tömegeket vonzott oda. 1748-ban a terület birtokosai rábízták a trinitárius szerzetesrendre a búcsújáróhely gondozását, mert az egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. A szerzetesek templomot és rendházat építettek oda az erdőben, ahol fogadták a zarándokokat és feljegyeztek minden hasonló csodás gyógyulástörténetet. Ez a virágkor 1784-ig tartott, akkor ugyanis II. József császár feloszlatta a rend osztrák-magyar tartományát.
A kötetben ez a harminchat év elevenedik meg két korabeli kézirat révén. Az egyik a Prothocoll, vagyis „jegyzőkönyv” címet viseli, mely a makkosi rendház naplója. Ebben jegyezték fel a szerzetesek 1748 és 1782 között a főbb történéseket a rend és az egyház életében. Olvashatunk továbbá minden kiadásukról, személyi változásokról, építkezésekről, ünnepekről és zarándoklatokról. A napló második felében pedig tényszerűen felsorolják az itt végbement csodákat, gyógyulásokat, melyeket már nemcsak latinul, hanem németül is papírra vetettek. A másik egy irodalmi alkotás kézirata, melyet László atya trinitárius szerzetes jegyzett fel Parthenium nemus, vagyis „szűzi liget” címmel. A szépirodalmi jelleggel írt mű először bemutatja a kegyhely keletkezésének történetét és az aköré kialakult kultúrát, majd tizenkilenc fejezeten keresztül olvashatunk a trinitárius időkben történt csodálatos gyógyulásokról. Összesen hatvannégy ilyen csodás esetet ír le, melyek közül a naplóban csak huszonegy jelent meg. Ebből is látszik, hogy mennyire híres volt a hely, illetve hogy a szerző milyen alapos kutatómunkát végzett 1778-ban. A latin nyelvű szövegeket magyarra Bednárik György fordította.
Ajánljuk ezt a kiadványt minden történelmi és vallási téma iránt érdeklődő olvasónknak, valamint azoknak is, akik korabeli források segítségével szeretnének többet megtudni a régmúlt történéseiről.
A csodatévő tölgy őrzői. Trinitárius kéziratok a 18. századi Makkosmáriáról
Szerk.: Bednárik János
Kiadó: Budakeszi Helytörténeti Egyesület, 2018
155 old
Nyelv: magyar, az előszó németül is
Az ajánlóinkban szereplő könyvek (amennyiben nincs más feltüntetve kizárólag kikölcsönzés céljából) megtalálhatók a Magyarországi Németek Könyvtára gyűjteményében.
További információ: info@bibliothek.hu