Idén immár 75 éve annak, hogy 1946. január 19-én elindult az első magyarországi német elűzötteket szállító szerelvény Budaörsről a megszállt Németországba. A népcsoport kollektív büntetésének következtében ezen napot követően mintegy 167.000 ember került Németország amerikai megszállási övezetébe. Az elűzetések folytatásaként 1947 augusztusától pedig mintegy 50.000 magyarországi német került az akkori szovjet övezetbe. 2012-ben január 19-ét a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapjának nyilvánították.
Az, hogy mi történt azokkal, akik Magyarországon maradtak vagy ide visszaszöktek, illetve az, hogy hogyan tudtak az elűzetéseket követően talpon maradni, feltehetően köztudottabb, mint az, ami a Németországba elűzöttekkel történt. Ez az ulmi Donauschwäbisches Zentralmuseum által publikált könyv a Heimat im Koffer (Haza a bőröndben) című korábbi kiállítás múzeumi kísérőfüzeteként került kiadásra 2008-ban. A kiállítás célja a Duna-menti svábok menekülése és elűzetése mellett németországi integrációjuk és a régi hazájukhoz való érzelmi viszonyulásuk, kötődésük bemutatása volt a kiállított tárgyak segítségével. A könyvben azonban nem csak a kiállítás bemutatása kapott helyet, hiszen annak első részében olvasható történelmi tanulmányokban a Duna-menti svábok meneküléséről, elűzetéséről és németországi integrációjáról is szó van. Így olvashatunk Christian Glass tanulmányában a menekültek és elűzöttek megérkezéséről Baden-Württemberg tartományba és az ottani beilleszkedésükről. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy hogyan kerülték el a szétbombázott, gazdaságilag és társadalmilag tönkrement, megszállt és felosztott Németországban a több mint tizenkét millió menekült érkezése ellenére a humanitárius katasztrófát. 1950-ben a népszámlálási adatok alapján egyedül Baden-Württemberg tartományban 856.000 elűzött, köztük 98.000 magyarországi német volt. A Das Gepäck der Heimatvertriebenen (A hazájukból elűzöttek batyuja) című tanulmányban Elisabeth Fendl különböző szemtanúk saját batyujukkal, a menekülésükkel és az elűzetésükkel kapcsolatos kijelentéseit elemzi. A Zettel, Imitate, Lebensgeschichten – Fluchtgepäck als museales Sammlungsgut (Papírcetlik, utánzatok, élettörténetek – az elűzöttek batyui, mint gyűjteményi darabok) című Henrike Hampe által jegyzett tanulmány a múzeum kulisszatitkaiba enged betekintést. Az állandó kiállítást képező tárgyak beszerzésének különlegessége, illetve a Heimat im Koffer kiállítás létrejöttének története is feltárul az olvasó előtt. A kiadvány második részében a kiállítás leírását találhatjuk, melyben annak bizonyos tárgyai és az azokhoz kapcsolódó rövid személyes történetek is helyet kaptak. A Duna-menti svábokhoz tartoznak a magyarországi németek is. Igen örvendetes, hogy sokat olvashatunk róluk a tanulmányokban és a kiállítás leírásában is. Így megcsodálhatjuk például Theresia Kresz népviseleti szoknyájából divatos ruhává varázsolt öltözékét is. Az elűzetés tragédiájával és az azt követő nehézségekkel ellentétben a Duna-menti svábok németországi integrációját sikertörténetként értelmezhetjük, mely nagyban hozzájárult a nyugatnémet gazdasági csodához is. Jó példája ennek Johann Fritz kakasdi földbirtokos története, aki kőművesmesterré képezve magát több mint húsz házat építtetett.
A könyvet, mely egyben az ulmi Donauschwäbisches Zentralmuseum korábbi időszaki kiállításának kísérőfüzete is volt, mindazoknak ajánljuk, akik a Duna-menti svábok és ezzel együtt a magyarországi németek menekülése, elűzetése mellett azok Baden-Württemberg tartománybeli integrációja iránt érdeklődnek.
Henrike Hampe (Szerk.): Heimat im Koffer. Flüchtlinge und Vertriebene aus Südosteuropa im Nachkriegsdeutschland
(Haza a bőröndben. Délkelet-európai menekültek és elűzöttek a háború utáni Németországban)
Ulm : Donauschwäbisches Zentralmuseum Ulm., 2008.
63. o.,ill.
Nyelv: német
Az ajánlóinkban szereplő könyvek (amennyiben nincs más feltüntetve kizárólag kikölcsönzés céljából) megtalálhatók a Magyarországi Németek Könyvtára gyűjteményében.
További információ: info@bibliothek.hu