Népcsoportunk megmaradását illetően a legfontosabb célok között szerepel a német nyelv megtartása, illetve elsajátításának elősegítése. Manapság igen kevés azon magyarországi német gyermekek száma, akik a nyelvet a szülői ház falai közt sajátítják el. Nyelvjárásaink utolsó beszélőikkel együtt halnak ki. Így sok szülő gyakorlatilag csak a különféle oktatási intézmények pedagógusaira és/vagy bizonyos szintű nyelvtudás birtokában a különféle internetes tartalmakra, illetve nyelvtanulást elősegítő könyvekre támaszkodhat otthon.
A legegyszerűbb hangszerünk a saját hangunk, melyet szinte mindenki csaknem bármilyen körülmények közt „kéznél tart”. Az elénekelt dalok születéstől fogva, sőt még az előtt is nagyban hozzájárulnak az ember fejlődéséhez. A bölcsődalok pedig az emberi nyelv ritmusával és dallamával való első találkozást is jelentik egyben. Így nem csoda, hogy a magyarországi németek esetében is számos bölcsődalt, mondókát és gyermekdalt találunk. Az egyik legfontosabb gyűjtemény a legutóbb 2014-ben, változatlan formában kiadott Kinderlieder, Reime und Spiele der Ungarndeutschen című kötet, mely Karl és Grete Horak az 1930-as években folytatott gyűjtő- és dokumentációs munkájának eredményén alapszik, és ezzel a különféle települések nyelvjárásainak egy-egy apró szeletét is őrzi.
Vajon mi az alapvető különbség a magyarországi németek és más nemzetiségek között? Hogyan határozzák meg magukat a népcsoporthoz tartozók, mi alkotja a magyarországi német identitást? Melyek lehetnek a népcsoport legfontosabb identitásképző alkotóelemei? A népviseletet, a népzenét, a népdalokat, a hagyományokat és a hagyományos ételeket bizonyos alkalmakkor ma is felveszik, játsszák, éneklik, ápolják, illetve főzik. Mindezt jól kiegészítik az utóbbi évtizedekben a többségi magyar társadalom által is újra elismert és újra „felfedezett”, oly nagyra tartott sváb erényeink, mint a takarékosság és a szorgalom, melyekre mindannyian oly büszkék lehetünk. Mindezeket az identitásunkat alkotó elemeket sikerült viszonylag jól megőrizni, megmenteni és megélni. Ebből a „magyarországi német tésztából viszont sajnos egyre inkább hiányzik a kovász”, ami alatt a német anyanyelvet, nyelvet kell értenünk.
Dunabogdány, ahol az 1947-es elűzetésig a lakosság túlnyomórészt magyarországi németekből állt, a csodálatos Visegrádi-hegység területén található. A települést és magyarországi német lakosait illetően könyvtárunk állományában több kötet is megtalálható. Ezek közt vannak az identitást és a nyelvhasználatot taglaló, illetve az elűzetés és visszatérés témáit feldolgozó kötetek is. Ide sorolható még a Liebhardt András által írt, 2017-ben kiadott mű is, ami az 1930-tól 1948-ig tartó időszak történéseit igen részletesen taglalja, és amit kiegészített nagyapja elűzetésről és visszaszökéséről írt naplójával.
A Magyarországi Németek Könyvtárának állományában olyan igen értékes kötetek is megtalálhatóak, melyek a magyarországi nyelvjárás dokumentálása mellett annak használatára ösztönöznek. Ezekhez tartoznak a különböző mondókákat, szólásokat, dalokat és meséket tartalmazó nyelvjárási gyűjtemények.
Bár ennek a CD-ből, DVD-ből és kísérőfüzetből álló kiadványnak az esetében nem beszélhetünk könyvről, azonban ha a nyelvi nevelést, illetve a nyelvjárás használatát vesszük figyelembe, akkor ez a gyűjtemény talán jobban szolgálhatja azokat, mint egy tisztán csak nyomtatott anyag. Az Es war einmal…… in Bogdan (Egyszer volt, hol nem volt… Dunabogdányban) a helyi német nemzetiségi óvoda 120 éves fennállása alkalmából, a helyi óvodások és óvónők közreműködésével jelent meg. A munka során számos, dunabogdányi nyelvjárásban elhangzott gyermekdalt, mondókát, szólást és mesét gyűjtöttek, majd vettek fel, így dokumentálva azokat az utókor számára.
A Magyarországon élő nemzetiségek, így a magyarországi németek számára is igen örvendetes az olyan kiadványok megjelenése, melyek a gyermekek nyelvelsajátítását, nyelvi nevelését, hagyományápolását segítik elő. Ezek gyakran nemcsak az óvodai nevelés során, hanem családi körben is igen jól használhatóak.
Manzné dr. Jäger Mónika, a bajai Eötvös József Főiskola Nemzetiségi és Idegen Nyelvi Intézetének főiskolai tanára ebben a kötetben a kora gyermekkori német nyelvelsajátítás elősegítésével foglalkozik. A téma iránt nagy az érdeklődés, ez azt is bizonyítja, hogy az itt bemutatott könyv már a harmadik, bővített kiadás.
A hagyományok átörökítése elengedhetetlen egy nemzetiség fennmaradásához. Mivel a régi szokásokat a családokban már nemigen gyakorolják, ezt a feladatot az oktatási intézményeknek kell átvenni. Manzné dr. Jäger Mónika ezen könyve módszertani segítséget nyújt a német nemzetiségi óvodák nevelői számára.
Nem lehet elég korán kezdeni a nyelvoktatást, legjobb mindjárt az óvodában. A bajai Eötvös József Főiskola már több olyan publikációt megjelentettek, amelyek az óvónők segítségére vannak ebben a munkában.
Nem sokszor fordul elő, hogy gyakorló oktatók és hallgatók ugyanazon konferencián tartanak előadást, noha ez mindkét oldal számára gyümölcsöző lehet. Ez a kötet egy ifjúsági és gyermekkultúráról szóló kolozsvári konferencia anyagait tartalmazza, melyen a jövő tanárai is szót kaptak.
A színjátszás sokkal több, mint csupán művészi tevékenység: erősíti egy csoport összetartozás-érzését, növeli a színészek kommunikációs kompetenciáját, stb. De a fiatalok nem kezdhetnek egyből Shakespeare tragédiáival. Ez a könyv rövid darabokat és jeleneteket tartalmaz, melyek különösen alkalmasak kezdő csoportok számára.
